Größere Kartenansicht
a Glockner alól a Stelviora_1999
1.nap
Reggeli indulás, Brucktól (Bruck an der Großglocknerstr.) Mittersill-ig kerékpárúton, a Salzach mellett . ( 28 km) Itt elhagytam a kerékpárutat, (ami tudtommal csak a Hintersee-i elágazóig vezet) és a föúton (Felbertauernstraße)továbbhaladva jutottam el az alagút elötti utolsó buszmegállóig.
Sajnos azóta már megszüntették ezt a reggeli járatot, (néhány éve érdeklödtem) és csak dél körül jár a busz.
A túloldalon kiszállva hosszú gurulás következik. Huben-nél ( 60km / 810m) a Stallersattel felé vezetö útra kanyarodva újra kezdödik az emelkedö.
A hágó egyben határátkelö is -volt- (98km / 2052m), az olasz oldalon szük úton vezetnek a szerpentinek lefelé, ezért egyirányú a forgalom, egyszer innen , egyszer onnan. Innen természetesen megint lefelé gurul a bicaj. Antholz után vége az idillnek, nyugat felé a föúton a szédületes forgalomban kell haladni. (talán van kerékpárút, de nem találtam) Bruneck (126km) elött egy alagúton tilos áthajtani bicajjal, át kell tekerni a városon. Tovább a Pustertal-i úton, majd észak felé a szintén forgalmas úton a Brenner irányába, de itt legalább az autópálya csökkenti a zsúfoltságot. Sterzingig erös az ellenszél, míg végre bekanyarodhatok a Jaufenpass felé vezetö útra. A Gasteig-i kempingben 180km bicajozás után zárul a napi program.
2.nap
Gasteigtöl (950m) a Jaufenpassig (2099m) 17km tekerés, szép idöben gyönyörü.(jártam itt szakadó esöben is, arról legközelebb). St.Leonard-i (38km) frissítö után irány Merán (58 km). (nem a rím kedvéért). Fagyi és sör adnak új energiát a Vinschgau-on át vezetö, hegyek és gyümölcsösök keretezte úthoz. Pradtól ( 890m 106km) életem legjobb fagyija után dél felé veszem az irányt, újra kezdödik az emelkedö,Gomagoi-nál pedig az elsö számozott szerpentin a 48-ból.
Ez a nap a Trafoi-i (116km) kempingben zárul, még türhetö idöjárásnál. Éjszaka már esik, de a minisátor bírja, csak a bicaj ázik.
3.nap
Trafoitól (1540m) indulok a túra legmagasabb pontja, a Stelvió (Stilfserjoch) felé. Rögtön meredeken és csepergö esöben indul az út, de a Franzenshöhe-a 22 sz.ú kanyar- után már szédületes lesz az egész. Végiglátni az úton egészen a célig. A szerpentinek hajtüi szinte egymást érik, lenyügözö látvány. Persze tekerni is kell, de a céllal a szemünk elött ez talán inspirálóbb.
A hágóúttól keletre magasodik az Ortler (3905m)tömbje. (az Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb csúcsa volt)
A szerpentineken való feljutás idöbe telt, közben pedig az esö a hágón átment havazásba. Kellemetlen, föleg majd lefelé.
Alapos körülnézés után az egyik bazárban informálódhatok az idöjárás felöl, a tulaj épp a tv-t nézi. Sajnos rosszidöt jósolnak a következö napokra. Nem marad túl sok lehetöségem, gyorsan eldöl, ez lett a túra fénypontja. A Stelvio (2757m / 16km) után nem sokkal ágazik el a másik oldalon az Umbrailpass, ezen gurulok át Svájcba, hogy visszafelé vegyem az irányt. Itt részben aszfaltozott csak az út, motorosok azért jócskán akadnak. A rövid svájci krándulás után Mals-tól (1050m /52km) a Reschenpass felé veszem az irányt. Végetnemérö gyümölcsösök szegélyezik az utat, az emelkedö nem meredek, de elkezd szakadni az esö. Rövid várakozás után továbbindulok és a hágót ( 1504m / 74km) sajnos kissé elázva érem el. Nauderstöl Landeck irányába lefelé, megint könnyebb az út, de az idöjárás nem, hogy javulna, Landeck elött még a jégesö is rámszakad. Az összes cuccom nedves, hálózsáktól a cipöig. Nem marad más, mint megfutamodni, irány a pályaudvar, a hazáig tekerésböl semmi sem lesz, az ötnaposra tervezett túra a harmadik nap végén csúfosan ér véget. (124km)
Összesen 420 km, a szinteket nem adtam össze. Fotó sajnos csak néhány készült de a belinkelt hágóknál található néhány, kedvcsinálónak.
Összefoglalva: szép túra, remek fényponttal, katasztrófális idöjárással. Megérte a fáradtságot.
Folyt. Dolomitok_2000
Svájc_2002
Timmelsjoch_2003
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése