Kerékpártúrák_1999-2003

Größere Kartenansicht

a Glockner alól a Stelviora_1999
1.nap
Reggeli indulás, Brucktól (Bruck an der Großglocknerstr.) Mittersill-ig kerékpárúton, a Salzach mellett . ( 28 km) Itt elhagytam a kerékpárutat, (ami tudtommal csak a Hintersee-i elágazóig vezet) és a föúton (Felbertauernstraße)továbbhaladva jutottam el az alagút elötti utolsó buszmegállóig.
Sajnos azóta már megszüntették ezt a reggeli járatot, (néhány éve érdeklödtem) és csak dél körül jár a busz.
A túloldalon kiszállva hosszú gurulás következik. Huben-nél ( 60km / 810m) a Stallersattel felé vezetö útra kanyarodva újra kezdödik az emelkedö.

A hágó egyben határátkelö is -volt- (98km / 2052m), az olasz oldalon szük úton vezetnek a szerpentinek lefelé, ezért egyirányú a forgalom, egyszer innen , egyszer onnan. Innen természetesen megint lefelé gurul a bicaj. Antholz után vége az idillnek, nyugat felé a föúton a szédületes forgalomban kell haladni. (talán van kerékpárút, de nem találtam) Bruneck (126km) elött egy alagúton tilos áthajtani bicajjal, át kell tekerni a városon. Tovább a Pustertal-i úton, majd észak felé a szintén forgalmas úton a Brenner irányába, de itt legalább az autópálya csökkenti a zsúfoltságot. Sterzingig erös az ellenszél, míg végre bekanyarodhatok a Jaufenpass felé vezetö útra. A Gasteig-i kempingben 180km bicajozás után zárul a napi program.

2.nap
Gasteigtöl (950m) a Jaufenpassig (2099m) 17km tekerés, szép idöben gyönyörü.(jártam itt szakadó esöben is, arról legközelebb). St.Leonard-i (38km) frissítö után irány Merán (58 km). (nem a rím kedvéért). Fagyi és sör adnak új energiát a Vinschgau-on át vezetö, hegyek és gyümölcsösök keretezte úthoz. Pradtól ( 890m 106km) életem legjobb fagyija után dél felé veszem az irányt, újra kezdödik az emelkedö,Gomagoi-nál pedig az elsö számozott szerpentin a 48-ból.

Ez a nap a Trafoi-i (116km) kempingben zárul, még türhetö idöjárásnál. Éjszaka már esik, de a minisátor bírja, csak a bicaj ázik.

3.nap
Trafoitól (1540m) indulok a túra legmagasabb pontja, a Stelvió (Stilfserjoch) felé. Rögtön meredeken és csepergö esöben indul az út, de a Franzenshöhe-a 22 sz.ú kanyar- után már szédületes lesz az egész. Végiglátni az úton egészen a célig. A szerpentinek hajtüi szinte egymást érik, lenyügözö látvány. Persze tekerni is kell, de a céllal a szemünk elött ez talán inspirálóbb.
A hágóúttól keletre magasodik az Ortler (3905m)tömbje. (az Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb csúcsa volt)
A szerpentineken való feljutás idöbe telt, közben pedig az esö a hágón átment havazásba. Kellemetlen, föleg majd lefelé.

Alapos körülnézés után az egyik bazárban informálódhatok az idöjárás felöl, a tulaj épp a tv-t nézi. Sajnos rosszidöt jósolnak a következö napokra. Nem marad túl sok lehetöségem, gyorsan eldöl, ez lett a túra fénypontja. A Stelvio (2757m / 16km) után nem sokkal ágazik el a másik oldalon az Umbrailpass, ezen gurulok át Svájcba, hogy visszafelé vegyem az irányt. Itt részben aszfaltozott csak az út, motorosok azért jócskán akadnak. A rövid svájci krándulás után Mals-tól (1050m /52km) a Reschenpass felé veszem az irányt. Végetnemérö gyümölcsösök szegélyezik az utat, az emelkedö nem meredek, de elkezd szakadni az esö. Rövid várakozás után továbbindulok és a hágót ( 1504m / 74km) sajnos kissé elázva érem el. Nauderstöl Landeck irányába lefelé, megint könnyebb az út, de az idöjárás nem, hogy javulna, Landeck elött még a jégesö is rámszakad. Az összes cuccom nedves, hálózsáktól a cipöig. Nem marad más, mint megfutamodni, irány a pályaudvar, a hazáig tekerésböl semmi sem lesz, az ötnaposra tervezett túra a harmadik nap végén csúfosan ér véget. (124km)
Összesen 420 km, a szinteket nem adtam össze. Fotó sajnos csak néhány készült de a belinkelt hágóknál található néhány, kedvcsinálónak.
Összefoglalva: szép túra, remek fényponttal, katasztrófális idöjárással. Megérte a fáradtságot.

Folyt. Dolomitok_2000
Svájc_2002
Timmelsjoch_2003

a kutya enné már meg a telet

Megint havazik.
Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.....................

a Wikipédia és a Steinernes Meer

Miután sikertelenül kerestem a magyar Wikipédián a "Steinernes Meer" bejegyzést, valaki azt javasolta, készítsek egyet magam. Megpróbálkoztam vele, bele is kezdtem, de az elsö látásra egyszerünek tünö bejegyzéskészítés valójában egy bonyolult, a rendszer alapos tanulmányozását igánylö dolog. A gyors siker után azt hiszem hosszabb idöre lesz szükségem, míg kibövíthetem a bejegyzést, a téma pedig valósz. nem annyira érdekel másokat, hogy sokan segítenének a dologban.
Az egyelöre még (már ) müködö szócikkre itt kattinthatsz.

Túra a Tauernmoossee-hez

Egy gyöngyszemre szeretném felhívni a biciklisták (és a gyalogos túristák) figyelmét.
Kinek mennyi ideje és energiája, elindulhat Uttendorfból, vagy csak a legszebb szakaszra a Weißsee felvonójának parkolójából.
A Tauernmoossee egy háromezresekkel körülvett mesterséges víztározótó.
Különlegessége számomra, hogy az igencsak drasztikus beavatkozás (a tározóépítés ) ellenére azt az érzést sugallja, az érintetlen természet vesz körül minket. Ennek legföbb oka talán az, hogy az eddigi látogatásaim során alig találkoztam itt emberrel. Volt olyan alkalom ahol senki nem volt rajtam kívül, volt, hogy egy gazdával, volt, hogy három sítúráról visszatérö kirándulóval. Legtöbbször egyedül megyek ide.


Legutóbb láttam itt a legtöbb embert, ötöt, de abból 3 velem tekert fel.
Ez egy külön világ, el tudnék itt tölteni egy egész napot.
Az út Uttendorftól (760m) 6 km-en át visz Schneiderau-ig (997m). Ott kezdödik a táblával jelzett panorámaút. A következö 11 km-en az út 13 szerpentin segítségével visz fel az Enzingerboden-hez (1.480m), a meredeksége nem haladja meg a 10%-ot. A rámpa végén egy kisebb víztározó tó mellett haladunk el, aminek a másik végén található a felvonók parkolója.
Ez volt a bemelegítés (17km 720m szint), a java, vagyis a legszebb része most kezdödik.
Mielött még a parkolóhoz érnénk (kb. 100 m-rel elötte), a baloldalon van egy kis útelágazás, szinte alig látható. Rögtön az elágazóban visszafelé ( és felfelé) kanyarodik az út, és 20 m után egy sorompó állja utunkat. Ez a legjobb az egészben, ugyanis autók itt csak nagyon ritkán járnak.

A sorompó mellett eltolva a bicajt, kezdödhet a második szakasz (7 km 550m szint). Ez meredeken indul vissza észak felé, majd egy rövid de kivilágítatlan alagút után visszakanyarodik keletnek, majd délkeletnek. Ahogy haladunk felfelé, egyre varázslatosabb lesz a táj, szinte már "giccsesen" szép.
Az erdöhatár fölé érve végig gyönyörü a kilátás. A legmagasabb pontig (2.104m) aszfaltos az út, utána kavicsos út vezet le a a víztározóhoz.
A patakon fahidak vezetnek át, a baloldalon vízesés, elöttünk a 3000-m es csúcsok.

A gáton út vezet át, de a másik oldalon már csak igazi terepeseknek való ösvény vezet tovább.

A visszaúton az úthibákra figyelni kell, hogy az élmény ne a kórházbaszállítással végzödjön.
Térkép a blogban és a gps-túrák oldalon.
Hátszelet.

A Großglockner Hochalpenstraße

(panorámatérkép ...http://www.grossglockner.at)

Síkvidéki bringásnak örültségnek tünhet, vagy kihívásnak. Az utóbbi esetet fejteném ki bövebben, ..........az elsöt inkább hagyjuk.
Mikor elöször jártam erre, (persze autóval) álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer még biciklin is megteszem ezt az utat. Autós, (sétálgató, nézelödö) túristának is megér egy napot, élmény lehet mindenkinek feljutni a 3000 m-es csúcsok közé, látni egy gleccsert, esetleg még a jégfolyam hátán is sétálgatni. Aki kicsit sportosabb és több idöt szán rá, gyönyörü gyalogtúrákat tehet, néhány csúcsra is feljuthat különösebb felszerelés és tapasztalat nélkül. A felszerelés nélkült azért úgy kell érteni, hogy a szandál, strandpapucs, tüsarkú cipö azért nem alkalmas erre a terepre. A másik fontos dolog az idöjárás: a legveszélytelenebb sétákból is kellemetlen élmény lehet, ha hirtelen rossz idö lesz (ebben a magasságban nyáron is eshet a hó !!!). Aki mégis rászánja magát, nem fog csalódni.
Ha valaki az útvámot lepengette, ha jól tudom minden kiállítást, látványosságot ingyen nézhet meg, a parkolóházért sem kell fizetni a gleccsernél, csak a felvonóért , de azt a néhány métert a parkolótól a gleccserig szerintem érdemesebb gyalog megtenni (kb. 300 m szint), a mormotákat ugyanis így lehet a legjobban megfigyelni.
Ami a csúcsokat illeti, igazi nagy túrára nem szántam még el magam. A Großer Burgstall (2.973m) és a Fuscherkarkopf (3.331m) viszonylag könnyen (gyorsan) elérhetö célok.
A biciklista persze megmarad az aszfaltos úton, de unatkozni ö sem fog.
Az út Brucktól -750m-(Bruck an der Großglocknerstraße / Salzburg tartomány) Heiligenblutig -1.300m- (Karintia) vezet, legmagasabb pontja a Hochtor (2.504m). Két kitéröje is van (mindkettö zsákutca), az Edelweißspitze (2.571m) és a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe (2.369m)
A wikipedia és az út saját honlapja (mindkettö németül) részletes tájékoztatást nyújt.
Nem számolom hányszor tekertem fel. Évente minimum 2-3 alkalommal a Fuschertörl-ig, 15 éve rendszeresen. Sokszor fel is adtam már útközben, mert az idöjárás nem úgy alakult, esö, szélvihar, hóesés, lejegesedö út....... ezek mentek. Mondjuk kb. 30-40-szer Fuschertörl (2.480m). Valaki megkérdezte nem unalmas-e, erre csak azt mondanám, tessék kipróbálni. Szerintem nem unalmas. Mindig egy kicsit más, mindig nagy élmény.(hómaró foto a GROHAG honlapjáról)
A legnagyobb élmény persze, minden évben a nyitás (kb. május 1) elötti feltekerés, mikor a hómarók kimarták az utat, de autóknak még nem nyitották meg. Ilyenkor a felsö szakaszon 5-6m-es hófalak között tekerhetek. Csodálatos. Mivel április végén már süt a nap rendesen, könnyen leéghet az ember. A hó tükrözi a napfényt és a hüvös levegö miatt észre sem veszi, hogy már késö. Sajnos megtapasztaltam (sajnos többször is, hiszen holtáig tanul az ember, a saját kárán )
Legtöbbször megpróbálom egyhuzamban feltekerni (két egyperces lazító, csokievö pihenéssel) a (Brucktól ) 27,7 km -t, 1.730 m szintet. Energiatankolás, gyönyörködés a kilátásban, aztán gurulás lefelé. A visszaúton keresni szoktam egy padot (ahol már kilátszanak a hóból), és néhány percre kifekszem sütkérezni. Melegen felöltözve, sapkában, kesztyüben, napszemüvegben. Volt már, hogy el is aludtam. Pihentetöbbet, kikapcsolóbbat nem tudok elképzelni.
Nyáron gyakran voltam fennt késö délután, mikor az autók lavinája már alábbhagyott. Ilyenkor is érezhetö a természet hatalma az ember felett, csak az aszfalt jelzi a civilizáció létezését Ilyenkor néha teljesen egyedül gurulok lefelé, enyém a pálya.
Az Edelweißspitze-t és a Hochtor-t ritkábban (évente csak egyszer) keresem fel.
Eltelt néhány év, míg átmerészkedtem a másik oldalra. Egy szép kört (160 km) tettem meg Brucktól indulva és érkezve. Mallnitznál jöttem vissza a Tauern északi oldalára (vonat visz át a kb. 5 km-es alagúton).
A Franz-Josefs-Höhe is mindig csábított, de valahogy elbizonytalanodtam a Hochtor-tól letekintve a karintiai oldalra. Többnyire felhös volt az ég, és ha belegondoltam, mi vár rám a visszaúton, ha itt legurulok........szóval, mindig kivertem a fejemböl.
Jó pár évnek kellett eltelnie, mikor megkaptam a kezdö lökést.
Éppen a Hochtortól csodáltam a tájat, mikor a közelben ketten magyarul kiabálva kezdtek bíztatni egy harmadikat, aki felfelé tekert a karintiai oldalon. Szóba elegyedtünk, Miskolc környékéröl autóztak el idáig, hogy feltekerhessenek. A visszaúton a Fuschertörlig együtt mentünk, közben elhatároztam, ha ök igy spontán nekivágtak, akkor legföbb ideje, hogy megpróbáljam én is. Másnap újra felkerekedtem és mivel stabil idöjárást fogtam ki, sikerült egy gyönyörü túrát tennem.


Az elágazótól a Franz-Josefs-Höhe-ig kicsit enyhébb a meredekség, talán csak az utolsó szakasz (a lavinagalérián át) ami megint a megszokott meredekségü.
Feltünt a nagy nyüzsgés, egy hegyi futóversenyt rendeztek. Már az eredményhirdetés után érkeztem fel. Sok magyar szót is hallottam, meg is kérdeztem néhányat, hogy honnan jöttek, de nem volt ismerös. Hogy is lenne, ilyen messzire otthonról, annyira nem kicsi a világ......
Pedig bizony olyan kicsi. Volt ismerös, csak éppen nem találkoztunk. Ott volt egy egykori klubtársam a MAFC futószakosztályából, de ez csak késöbb derült ki. Nem találkoztunk 25 éve.
A visszaút sem volt túl nehéz, hiszen odafelé a 3.200 m szintböl már 2.420-at megtettem, a maradék már gyerekjáték. A túra teljes hossza 100 km.
Olyan is elöfordult egyszer, hogy a Fuschertörlröl legurulva találkoztam a vámháznál egy barátommal, aki rábeszélt , tekerjek fel vele mégegyszer. Nem mondom, hogy könnyen ment, a vége már húzós volt, de meg lehet csinálni. Ha társakkal teker az ember, szinte észre sem veszi és már felért.
Akkor egyelöre ennyit a Glocknerútról. Remélem még lesz alkalmam újra beszámolni róla.

úgy kezdődött.....

hogy egy kollégám megkérdezte, nincs-e kedvem munka után egy laza kerekezéshez az egyik helyi emelkedöre.
A bicajt eddig csak munkábajárásra használtam, hétvégén általában gyalog túráztam, ismerkedtem a környékbeli hegyekkel.
A bicajozás közben lelkesen számolt be kisebb és nagyobb kerékpártúráiról, sikerült kedvet csinálnia hozzá. Legközelebb egyedül vágtam neki, hamar rá kellett jönnöm, hogy a meredek lejtökhöz edzödni kell, ha belehúzok mint ahogy a síkon szoktam, nem jutok messzire.
Kisebb körökkel, enyhébb emelkedökkel kezdtem és egyre nagyobb kedvem lett hozzá. Aszfaltos emelkedö is sok van a környéken, hát még erdészeti út. Az enyhétöl a 30%-os emelkedökig, mindent meg lehet találni.
Van ugyan síkon vezetö útvonal is, de bármerre indulok hamar találok egy elágazót, ahol felfelé is visz az út. Ezeknek a többsége ugyan nem tartozik az igazi túristalátványosságok vagy a kimagaslóan nehéz vagy szép útvonalak közé, de változatos edzési és kikapcsolódási lehetöseget jelentenek. A többségük mentes a forgalomtól, néha egy erdész jár arra a terepjáróján vagy a gazda a traktorján. Ahol tábla tiltja a bicajozást (szerencsére egyre kevesebb) azt jobb elkerülni, volt már emiatt konfliktus, de jobb a békesség. Általában az az erdész kötözködik, hogy hangosak a biciklisták, aki fémalkatrészekkel az utánfutóján zörget lefelé a hegyröl, úgy, hogy már egy kilóméterröl hallatszik. ..........................

Az évek során, ahogy egyre "fiatalodom" a teljesítményem (gyorsaságom) az edzés ellenére nem sokat fejlödik, be kell érnem, ha magammal versenyzek, ahhoz hasonlítom magam, hogy hogyan ment legutóbb. A szezon elejétöl a végéig jelentös fejlödés tapasztalható, néha akár 20%-al is gyorsabban teszek meg néhány gyakran bejárt útvonalat.
Persze néha elkerülhetetlen, hogy felvegyem a kesztyüt (ez még az atléta idökböl berögzödött reakció) ilyenkor vigyázni kell, nehogy túllöjek a célon, nem szabad a "motort" hazavágni.
Viszonylag hamar kiderül, hogy az ellenfélnek csak mutatós drága cuccai, szuperdrága gépe van de a vádlijában nem sok, vagy esetleg tényleg sokkal jobb nálam.
Nem vagyok az a tipikus "mászó" alkat, ahhoz le kellene adnom vagy 20kg-ot. Meredek emelkedön minden gramm számít. Idöközben már "megedzödtem" pszihésen is, nem akadok ki, ha egy hetvenéves megelöz. (szerencsére ez csak ritkán fordul elö). Nökkel versenyezni sem rizikómentes, elöfordult már, hogy jó lendületben megelöztem valakit az emelkedön, de rámragadt, nem hagyta lerázni magát, pedig majd bele szakadtam, úgy tekertem. Késöbb visszaelözött, akkor meg alig tudtam a nyomában maradni. Elég sok a környéken a profi , félprofi hegyikerékpáros és nem mindig látszik rajtuk elsöre. A báránybörbe bújt farkas esete.

A hétköznapok nem adnak lehetöséget látványos túrákra, de a gyakran, újra meg újra bejárt útvonalaknak is megvan a szépsége, ahol szinte minden követ ismerek, ahol akkor sem kell aggódnom, ha esteledik és defektet kell szerelni, mert még sötétben is hazatalálok.

hegycsúcsok

Größere Kartenansicht

Kisebb és nagyobb hegycsúcsok, melyekre egyszer, vagy gyakran többször is felmentem. Hangsúlyozom a mentem-et, mert mászni nem kellett sehol (nem is tudnék) , max. egy kicsit kapaszkodni. Ezekröl nem készítek külön bejegyzést, csak az aktuális új témákról.

............és megint a kőtenger.

A fejléc képe a fennsíkról készült (a hullámok hátáról) déli irányba, hogy átlássam a helyzetet, ha tudósítok..


Lentröl ilyennek láthatod, innen is szép ugyan, de fent, az egy más világ. Ha nem is olyan, mint hajózni, mégis érezni a természetnek való kiszolgáltatottságot. Rossz idöben félelmetes tud lenni.
Mégis érdemes felmenni,....... a "partról" való gyönyörködés nem ér fel egy szép túrával. Az idöt rá kell szánni , nem lehet csak úgy kutyafuttában, 2-3 óra alatt felfedezni a szépségeit.
Egyszóval: hajrá.

bicajos "csúcsok" 2008-ig

Größere Kartenansicht
A térképen megjelölt magaslatok részben hágútak , részben terepes túrák legmagasabb pontjait jelölik.
Az aszfaltos magaslatokról részletesebb információt itt találhatsz.: http://www.challenge-big.eu/list/map.htm

Magyar magaslatok_2008

1.nap
Egy csapat ismeretlen bringással fogok feltekerni Dobogóköre. A találkozót az interneten szervezték, lássuk mi sül ki belöle. Pilisvörösvár felé az egyik kanyarban valami ismerös dologra figyeltem fel.

Ha valaki nem ismerné fel, vagy nem látta volna a filmet: ez az ÜVEGTIGRIS. (jól kezdödik a program)
Túl korán érkeztem, a többiek még sehol. Elmentem enni valamit. A "hatalmas" választék miatt az étteremben (sajnos a köret mindenhez sültkrumpli volt) egész délután gondban voltam, mintha egy követ cipeltem volna. Szóval egy fontos tipp:sültkrumplit biciklizés elött ne egyél.
A templom melletti parkolóból indultunk Dobogóköre, három magyar és egy belga. Azért utazott idáig, hogy feltekerjen velünk néhány magyar hágóra. A beszélgetés három nyelven folyt, magyarul, angolul és németül.
A biciklisták jól megértik egymást.
http://www.challenge-big.eu/list/850-.htm#
3%(max.14%) Dobogókö 699 m.
Szép kilátás a Dunakanyarra , kellemes gurulás visszafelé, csoportkép. Másnapra Parádsasvárra beszéltük meg a találkozót.

2.nap
A nagy parkolóból indulva már egy további taggal kibövült csapat tekert fel a Kékesre. Nézelödés, csoportkép és már indultunk is vissza.
http://www.challenge-big.eu/list/850.htm#
4%(max.11%) Kékes 1015m

Röviddel Parádsasvár elött ágazik el az út a Galyatetöre. Itt már nem volt olyan "látványos" a túra legmagasabb pontja, inkább útközben gyönyörködtünk a kilátásban.
http://www.challenge-big.eu/list/851-.htm#
3%(max.10%) Galyatetö 964 m

Felpakoltuk a bicajokat és irány Egerbe. Itt megint bövült a csapat 2 fövel. Egyikük franciául tudott jobban, igy belgánknak már három nyelven kellett társalognia. Csoda, hogy még tudott figyelni az útra.
Felsötárkánynál kanyarodtunk be a Bükki Nemzeti Parkba. Ez volt a nap túrái közül a leghosszabb. Sokáig kanyarogtunk az erdöben, szerencsére a többiek ismerték a járást mert egyedül többször is kellett volna térképet böngésznem. A cél nem Bánkút, mert van egy annál magasabb aszfaltos úton elérhetö pont is, a Felsö-Borovnyák.
http://www.challenge-big.eu/list/854-.htm#
4%(max.10%) Felsö-Borovnyák (945 m) , 36 km Egertöl, 765 m szintemelkedés.
A "cél"-ban egy kerítés és kamerával figyelt kapu fogadott minket, még ránk is szóltak a mikrofonon keresztül, hogy ne támasszuk a bicajokat a kapunak.
A visszaúton egy kis baleset is volt. Nem vagyok rutinos "csapatbiciklista", egy szükebb kanyarban az elöttem gurulók leálltak, én késön láttam meg öket, erösen kellett fékeznem. A mögöttem haladó meg engem látott meg túl késön............ csatt, és az erdöben kötött ki.
Szerencsére nem esett nagyobb kár se emberben, se technikában. ( János, mégegyszer bocs. az ügyetlenkedésért)
még néhány fotó:
http://bigascensions.free.fr/rendezvous/sion/siungary7.htm
Úgy váltunk el a parkolóban, hogy találkozunk 2009 nyarán az Alpokban.

mi is a "Kőtenger"

Ha elsöre bizonytalan lenne valaki, hogy mit értek "kötenger" alatt, annak most megpróbálom bemutatni a német nyelvü Wiki http://de.wikipedia.org/wiki/Steinernes_Meer egyes bekezdéseinek leírásával, és egy német srác lapjával, aki szerintem jól bemutatja. http://www.bergfotos.de/steinernesmeer.htm

A Steinernes Meer egy karsztfennsík az Északi -Mészköalpokban. A Berchtesgadeni-Alpok kilenc rész-hegységének tagjaként a Steinernes Meer részben Németországhoz (Bayern) részben Ausztriához (Salzburg tartomány) tartozik. Északi ormainak lábánál található a Königssee (2xs a helyes - a ford.) Északnyugatról a Hochkalter tömbje és a Watzmann, északkeletröl a Hagengebirge és délkeletröl a Hochkönig határolják a hegységet. Közel 160.000 km²-es területével a Berchtesgadeni-Alpok legnagyobb hegysége. Ebböl 55 négyzetkilóméter 2000 m feletti magaságban van. A déli oldalon meredeken szakad le a Saalfeldni-medencébe.
A legmarkánssabb , egyben legismertebb és bizonyára a legszebben formált csúcsa a déli peremén, a pinzgau-i oldalon fekvö Schönfeldspitze (2.653 m),


(az a kicsi háromszög a távolban....................... elötérben a Königssee Foto: a ford.)
melynek "piramisformájú orma" még Berchtesgadenböl is látszik, és annak jelképei közé tartozik. A sokkal kevésbé ismert Selbhorn (2.655 m) egy hajszállal (1m) magasabb nála és ezzel a Steinernes Meer legmagasabb csúcsa. További magas és ismert csúcsok a Brandhorn (2.610 m), .............a Große Hundstod (2.593 m), a Funtenseetauern (2.578 m) és a Breithorn (2.504 m).
Az összesen több mint 50 csúcsból mintegy 20 , jelzett túristaúton vagy ösvényen érhetö el.
Ez azt jelzi, hogy a túristák rohama többé-kevésbé csak egy maréknyi célra koncentrálódik.
A fennsík nagy része továbbra is elhagyatott, egyes csúcsokat szinte sohasem másznak meg.


Ennyit idéznék a Wikiböl, bár ott még kitérnek a túristaházakra, a csúcsok felsorolására és még sok érdekes információ található benne.

Talán itt még hozzáfüznék annyit, hogy kedvenceim közé tartozik a Persailhorn, melyre két "ferrata" (Klettersteig) vezet.

Dolomitok 2008

Kerékpártúra a Dolomitok hágóira Cortinatól nyugatra
http://www.challenge-big.eu/list/zone-9.htm
A megjelölteken kívül még ott van a közelben néhány gyönyörü másik hágóút, azokra egy korábbi utamon tekertem fel. (egy másik leírásban majd beszámolok arról is)
1. nap
Esett mikor megérkeztem. Bosszankodtam, hogy eljöttem a napsütéses északról a hideg esös délre. Elsö célom a Würzjoch volt, San Martino in Badia kiindulóponttal.
Halogattam az indulást, hátha eláll az esö.
Nem akart elállni, de alábhagyott ezért esökabátosan ugyan, de nekivágtam (nem akartam várakozással tölteni az idöt, ha már eljöttem idáig).
A változatos terepen, néha nyílt terepen, néha erdöben vezetö út 6% átlag és 13% max. meredekséggel és egy viszonylag hosszú ellenlejtövel vezet fel 1082 m-röl a 2006 m-en lévö hágóra.
http://www.challenge-big.eu/list/710-.htm#
A rosszidö miatt persze semmi kilátás a hegyekre. Egy kicsit pihentem, ettem, ittam, figyeltem az autósokat (útdíj ugyan nincs, de a hágón a parkolásért pengetni kell) és örültem, hogy mostantól lefelé visz az út. Persze kivéve azt a fránya ellenlejtöt.
De legalább az esö elállt.

A bizonytalan idöjárás miatt autóval mentem át a következö kiindulópontig, Longega-ig. (1048m)


Elöször enyhébben emelkedik az út (6% átlag és 13% max.), a meredekebb szakaszok a végén jönnek. A Furkelpass hágó 1759m-en van, alóla ágazik el az út a "Kronplatz" felé.
Nem volt nehéz a feljutás, az idö is egyre jobb lett, de furcsa ellenfeleim akadtak. Egy oldtimer idöfutamversenyt rendeztek éppen ezen a szakaszon, egyesével indították a résztvevöket. Talán féltávnál járhattam, mikor elkezdtek elözngetni a füstülgö, bögöhangú járgányok. A keskeny úton elég közel húztak el mellettem, ha éppen szükebb kanyarban értek utol, kénytelenek voltak mögöttem döcögni, míg újra beláthatták az utat. Nem tudom ki bosszankodott jobban, én a sok autó miatt, vagy a sok autós egyetlen biciklista miatt. Nem mondom, jól mutatnak ezek a régi gépek, de most nem erre készültem.
http://www.challenge-big.eu/list/709-.htm#
Lefelé kellemes volt a gurulás (ellenlejtö nélkül) csak kicsit nyugtalanított, hogy a délelötti huzavona miatt eléggé kifutottam (kibicajoztam) az idöböl. Várt még rám a mai napra egy szép emelkedö.

Ez most hosszabb autózás volt. Corvarán át, Grödnerjoch, Sellajoch (mindkettö csodaszép így is, hát még bicajjal) Canazei és tovább Mazzinig (1340m), a következö állomásig.
Keskenyen és meredeken kezdödött az út, úgy is folytatódott.
Csak 6 km de átlag 10%, max. 18% az út az 1950 m-en fekvö Torri del Vajolethez.
http://www.challenge-big.eu/list/708.htm#

A táj csodálatos. Csipkés sziklatornyok között tekertem, szinte egyedül éreztem volna magam, ha az a néhány autó nem lett volna. Munciontól ugyanis csak a bennfentesek és a taxik hajthatnak fel.
Ez sem igazi hágóút, hiszen zsákutcában végzödik, egy túristaháznál.
Az autóhoz már sötétben érkeztem.
Most még találnom kellett egy kempinget valahol a Fedaia hágó felé vezetö úton.
A sötétben nem figyeltem eléggé,elszalasztottam a lehetöséget Canazeiben, már jócskán áthaladtam, mire észleltem a hibát. Fel voltam készülve "vészhelyzetekre" is, a kombiban akár egy parkolóban is tölthetem az éjszakát.
Sajnos mindenhol táblák jelezték, hogy tilos kempingezni. Ez nem tudom mit jelent, hiszen én nem kempingezni akartam, de jobb a békesség, kerestem tovább.
Ebböl aztán az lett, hogy felértem a hágóra és le a másik oldalon Caprile-ba. Most már nem néztem a táblákat, az elsö tágasabb helyre leparkoltam, és a fáradtságtól azonnal el is tudtam aludni.

2.nap
Korán ébredtem, szinte még nem is volt forgalom, úgy indultam a Fedaia hágó felé.
Az út 7% (max. 16%)-os, 1014 m-röl, 2057 m-re visz fel.
Este nem láttam semmit a hágóból, a csodálatos tájból meg még annyit sem.

A Marmolada alá érkezve, egyszerre lenyügözö és félmetes látvány fogad, szinte törpének érzi magát az ember.
Ide egyszer fel kel menni, szép lehet ez odafent is.
http://www.challenge-big.eu/list/714-.htm#
A következö célnak Selva di Cadore(1314m) a kiindulópontja. A korai indulásnak köszönhetöen rengeteg idöm maradt a nap második hágójára, a Passo di Giau-ra. Itt azért már volt jócskán biciklista is meg forgalom is. Az út 10%-os (max, 14%) . Az erdöböl kiérve gyönyörü a kilátás a sziklacsúcsokra. Ez a látvány annyira lekötötte az autósok és motorosok figyelmét is, hogy egymás után szaladtak bele a trafipaxos csapdába. Még az alpesi hágókon is ezek mennek.
http://www.challenge-big.eu/list/716.htm#

Ennyi jutott a Dolomitok hágóiból erre a két napra.

Francia hágók és Tour de France

1.nap
Már régóta tervezgettük, de halasztás halasztást követett és már szinte el is felejtettem, mikor egy régi kollégám felhívott: most összejöhet.
A Tour élöben.................
Egy bringás számára a sok botrányos doppingeset ellenére is élmény a versenyt egyszer élöben megnézni, vagyis inkább a verseny és a verseny körüli hajcihö büvöletébe kerülni.
Gyors elhatározás, idöpontegyeztetés és már úton is voltunk. Nem foglaltunk szállást sem, nomád kerekesek leszünk.
Pénteken korai indulás és fárasztó autózás után megérkeztünk Brianconba. A programot elöre megbeszéltük, igy a városszéli parkolóból azonnal el is indultunk a Col d´Izoard hágóra. Útközben szemet szúrt egy patak menti, alkalmas terület, ahol majd éjszakára letáborozhatunk.
A 18 km-es út 1212m-röl átlagosan 6% maximum 11%-ot emelkedve visz fel a 2361 m magas hágóra.
Lefelé sajnos ugyanazt az utat választottuk, nagy lett volna a kerülö az autóig.
Több fotót itt találhatsz http://www.challenge-big.eu/list/294-.htm#
Az utazástól és a tekeréstöl kifáradva jól aludtunk a patakparti „táborhelyen”.
2.nap
Másnap korán reggeliztünk, húzós programot terveztünk.
Autóval a Lautaret hágóig, onnan kezdtük a gurulást Le Bourg d´Oisans-ba. Elöször még rajtunk voltak a meleg cuccok, aztán egyre melegebb lett, a végén még tekerni is kellett.
Lent voltunk, nem volt már visszaút, csak elöre.
Nekivágtunk a L´Alp d´Huez hágónak (habár nem is hágó, mert zsákutca).
Rengetegen voltak. Ennyi biciklizö embert még nem láttam egy helyen. Egyesével, csapatostul...............az egész út elözésböl állt. Vagy én elöztem, vagy (többnyire) engem elöztek. Lányok, fiúk, nénik bácsik, minden korosztály képviseltette magát. Kollégám jobb formában volt, felvette a versenyt egy csapattal és még annyi ereje is maradt, hogy visszagurult elém az utolsó két kilóméterre.
A Tour itteni futamáig még volt néhány nap, de már egy talpalattnyi hely sem volt az út szélén. Egymást érték a lakókocsik, sátrak, az emberek ott ültek a kempingszékeiken, itták a sört és örültek. Szinte karneváli hangulat volt. (napokkal a verseny elött) Örült ricsaj, hangos zene mindenütt. Az egyik kanyarban egy lakókocsi mellöl egy erösítö és egy hozzátartozó gitáros bukkant elö és mindenkit teljes eröböl bíztatott. Chirleederek csinálták a fesztivált, az üzlet reményében fotósok minden egyes bringást lekaptak. Lélegzetelállító volt az egész........(vagy csak az emelkedö tette?)
Az utoló néhány száz méteren már kordonok közt tekertünk.................gyözelem.
A célban a sok étterem és szuvenírárus mellett egy dobogó is fogadott, fel is álltunk a legfelsö fokára.

Most kezdödött még csak a neheze. Gurulás vissza Le Bourg d´Oisans-ba, és tovább a Lautaret irányába. Egyre melegebb lett, egyre meredekebb, egyre hosszabb, én egyre fáradtabb, de megérte. Erre már nem voltak olyan sokan, de akadt bringás erre is. Rengeteget ittam és nem ettem eleget. A kollégám vette észre, hogy egyre lassabban tekerek. Elfogyott az energia. Éhes nem voltam, rendesen enni már nem tudtam, szerencsére neki volt valami émelyítö, mézjellegü zacskós szirupkészítménye. Nem hittem, de mégis segített, felértünk a Lautaretra, feltöltöttük az autóból a tartalékainkat és irány tovább a Galibier-re.
Hosszú, nehéz etap volt, (gurulás és feltekerés 130 km, 3060 m szintemelkedés) de szép és emlékezetes. Kiérdemeltük a spagettit.
L´Alp d´Huez` 15 km, 720 m-röl 1860-ra átlag 8% max. 13%.
Több fotó: http://www.challenge-big.eu/list/290-.htm#
Galibier 49 km 720 m-röl 2646-ra átlag 4% max. 10%.
Több fotó: http://www.challenge-big.eu/list/291-.htm#
Éjszakára visszamentünk az elözö „táborhelyre”. Már éppen elaludtunk volna, mikor beszáguldott a tisztásra két katonai teherautó. Leugrott kétszakasz katona, állig gyakorlóban, felálltak alakzatba és hapták. Már azt hittük löttek a nyugodt pihenésnek. A pk. üvöltözött nekik egy percig, majd az egész csapat eltünt az erdöben (este 10-kor), az autók meg elhúztak nem is hallottuk öket többet. Mégis jól aludtunk.

3.nap
Nem volt jó idö. Korán keltünk megint, autóval átmentünk a bicajjal már megjárt Izoard-on.Esett, elállt. Esett, elállt. Pedig a mai program a Tour élöben.
Ville-Vieille, parkoló, rengeteg bicajos, mégtöbb autó, motoros rendörök.
Elkezdtünk tekerni felfelé. Molines után egy darabig még voltak autók is, aztán már csak biciklisták és gyalogosok. Mint egy zarándoklat, olyan volt az egész . Vasárnap volt, a mise helyett ide jöttek az emberek. Az út utolsó harmadában elö kellett vennünk az esöcuccokat.

Nem zuhogott, de kellemetlen volt a szemerkélö esö a hideggel párosulva. Az út szélén itt is voltak lakókocsik, -valószínünöleg már elözö nap feljöhettek- de közel nem annyi mint Alp d´Hueznél. Az utolsó méterek felértek egy sarkköri úttal. A Colle dell`Angello nem a rózsás arcát mutatta.


21 km, 1300 m-röl 2748 m-re, átlag 6% max. 13%.
Több fotó: http://www.challenge-big.eu/list/683.htm#

A hágó legmagasabb pontja, egy kicsi parkoló, kordonokkal körülvéve, emberek, kamerák, biciklik. A legtöbb helyet a TV-sek autói és a közvetítökocsik foglalták el, mi ott toporogtunk mellettük, a szélvédett oldalon. Mindent felvettünk amink csak volt, mégis fáztunk. Sok elvetemült bringás feltekert rövidnadrágban és rövidujjúban. Többekbe beléfagyott a szusz, mások kiborították a szemeteszsákokat, lyukat vágtak rá fejnek, karoknak és belebújtak.
Túl korán jöttünk fel. Szépidöben jó lett volna, de így nem bírunk ki még három órát. Nem volt más megoldás, lejjeb gurulunk. Az út szélén a sok gyalogos még mindíg ment felfelé.
Sokan összebújva ültek, guggoltak az esernyök alatt, várták a versenyt.
Molines megfelelt a célnak, nem esett, melegebb volt. A versenyzök elött egy több kilóméteres reklámkaraván haladt el. Látványosabb volt mint a verseny.

Abból ugyanis nem sokat láttunk, az emelkedö ellenére elhúztak elöttünk, elöször a szökésben levök aztán néhány perccel késöbb a nagy csapat. Néhány másodperc volt az egész, .............de egyszer ott voltunk.

fotók_1

 a Kühbüchel a  jégkorszak maradványa, egy egykori gleccsermoréna ami mindig a hazai dombokra emlékeztet itt a hegyek között.


 

Túrabeszámolók 2009-ig

Nem idörendi sorrendben, de megpróbálom idöben visszafelé felgongyölíteni az elmúlt (azaz a naplózás elötti) idöszak kerékpártúráit, csavargásait. Mivel még csak néhány napja kezdtem naplózni, idöre lesz szükségem míg feldolgozom az anyagot, térképeket, leírásokat, fotókat, de remélem hamarosan több információt nyújt majd ez a naplócska.
Egy kis elözetes a tervezett beszámolókról:
-francia hágók, Tour de France futam végre élöben (2008)
-olasz hágók (2008)
-Dobogókö, Galyatetö, Kékestetö, Bánkút (2008)
-Dolomitok (bicaj és ferrata) (2008)
-osztrák hágók (2008)
-a Glockner alól a Stelvióra (1999)
-a Felbertauerntöl a Dolomitok hágóihoz (2000)
-Dolomitok hágói (2001)
-svájci hágók a Reschentöl (2002)
-a Zellersee-töl a Timmelsjoch-ig (2003)

-helyi túrák, bringával és gyalog

most már csak írnom kell, no meg rájönni, hogy hogyan tudnám elhelyezni a bejegyzéseket ............