TAVASZVÁRÁS

TAVASZVÁRÁS
Odahaza már bizonyára kibújtak a hóvirágok, tavaszillat, madárcsicsergés…………….
Várom a tavaszt.

A véletlen (???, egyszerü, prózai oka volt) úgy hozta, hogy itt kötöttem ki a hegyek között. Nem mintha odahaza nem lett volna jó, de, ha már itt vagyok, próbálok élni a lehetőséggel , hogy jobban körülnézzek, mint némely tősgyökeres helybéli.
Már a régi “szép időkben” is el-eljárogattunk az Alpokba, ha nem is idáig, de azért sikerült beleszagolni az itteni levegöbe és az amúgy fárasztó utazás ellenére feltöltődve nekivágni a hétköznapoknak.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy itt minden nap vasárnap. A különbség csak annyi, hogy nem hajszolom magam annyit mint otthon (az még mindíg az otthon, mondhatnám úgy is: a HON ami ott van, ahol most vagyok az itt van, azaz itthon) és, hogy helyben vagyok, nem kell messzire utaznom. Háromórás autózással elérhetem a Dolomitokat és akár Svájcot is, ha már unalmasak lennének az itteni hegyek.
Vidéki lévén, jól érzem magam egy kisvárosban, ahol esetleg „szaglanak“ néha a mezök mikor a gazdák kipermetezik a trágyalevet, ennek fejében kalkulálható minden, még hétköznap, munka után is elmehetek egy kisebb vagy nagyobb körre.
A tél nem az én évszakom, ritkán megyek síelni, túl sokan vannak a pályákon, az idöjárás is ritkán felel meg az ízlésemnek, vagy túl hideg van, vagy, ha meleg van akkor túl puhák lesznek a pályák. A sítúrázáshoz nem tudok elég jól síelni a szűzhóban, no meg félek a lavináktól is. Vannak téli túracélok is, ahová ilyenkor is olyan sokan járnak, hogy jól kitaposott ösvényen elérhetöek, de miután már tizedszer tettem meg karácsony óta ugyanazt a 900m szintet

(Wiechenthalerhütte _Kienalkopf 1750m_foto) , kezd elegem lenni a télből. Ilyenkor március elején már alig várom, hogy elővehessem a bicajt.
A napokban megint sokat havazott, sajnos egyelőre hiába várom.................
Szerencsére még sosem fordult elő, hogy ne jött volna.