Sikerült az első napsütéssel leégetnem magam és sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy a téli alapozás alatt gyalogtúrán megtett 47 ezer m szint (ebből 2010-re 30 ezer jut) nem biztosíték arra, hogy az első keményebb bringázást lazán kirázzam a kisujjamból.
Egy bicajos ismerős beszámolóiban olvastam a Ventoux és a Mortirolo leküzdéséről három irányból . Teljesítményben és szépségében ugyan nem ér fel ezekkel, mégis érdekes volt a Dientner Sattelre három oldalról feltekerni. Elöször Saalfelden felől, aztán egy hosszú gurulás után szinte "teljesen pihenten" Bischofshofenből ahol persze a 3,3 km hosszú 15% meredekségű szakasz kicsit visszavett a lendületemből. Másodszor a hágóra jutva mégis úgy döntöttem, hogy nekivágok a harmadik iránynak is , az idő kivételesen tartósan jónak igérkezett. Az útépítések miatt itt a gurulás kicsit tovább tartott. A harmadik kiindulási pontból a szintkülönbség nem sokkal kevesebb mint a másik kettönél (Lend im Pinzgau 660m). Lend-töl még "lend-ülettel" indultam, de Dienten után már csak csigatempóra futotta az erőmből.
(Saalfelden ugyan magasabbról indul, de van benne egy másik hágó ahonnan le kell gurulni, majd újra fel).
A visszaút (Filzensattel) 190 méterével együtt 2550 m volt a szintemelkedés, 115 km a táv.
