2011. május 15., vasárnap

Kienalkopf vihar előtt

május. 11
a "Hütte" és a Persailhorn
Egész nap nem jutottam egyről kettőre csak hisztériás emberekkel telefonálgattam. Sajnos ez ragályos lehet még telefonon is, mert délutánra elegem lett és egy órával idő előtt otthagytam az egészet. Lógott az eső lába és a következő napokra esőt jósoltak. Próba szerencse, felszaladok még a vihar előtt a hegyre.
balra Leogang felé, jobbra Lofer felé nyílnak a völgyek, közöttük a Leoganger Steinberge
 Ennyire mér rég voltam kiütve a hajtástól, de a cél előtt kb. 15 perccel megzörrent az ég és nem akartam a napot teljesen sikertelenül zárni.
a Saalfelden-i medence
Felérve előkaptam a kamerát,  ittam néhány korty vizet és már vettem is az irányt hazafelé.
Amilyen szeszélyes az időjárás, még a félútig sem értem mikor kisütött a nap. Ennyit a beharangozott, megzörrentett viharról. Úgy látszik neki is elege volt a napból és korábban ment haza.
(a fények sajnos elég rosszak voltak)

2011. május 14., szombat

Vereckei-hágó


Már nagyon régen történt, 14 éves voltam. Egy mezei futóversenyen, ketten az élen egymás nyomában küzdöttünk a győzelemért mikor egy lekörözött versenyző mindkettőnket elgáncsolt. Nem foglakoztunk vele, futottunk tovább.

Jelentéktelen sztori, csak a példa kedvéért említem, mert éppen megint hányingerem lett a digitális médiákat olvasva.
A sztorim manapság nem továbbfutással folytatódna és nem a lekörözött gáncsolna, hanem a két élen álló gáncsolná egymást. Igy aztán persze a harmadik futna be elsőként a célba, ha létezik egyáltalán a cél. Lehet, hogy csak a futás létezik, közös célok nincsenek. Hol vannak azok a vonatok, ahol mindegy, hogy menetiránynak  háttal vagy szemben ülünk, mindenki előre halad. Ezek a keskeny nyomtávú vonatok csak ide-oda közlekednek, mindig ugyanazokat az állomásfőnököket látjuk.
Mielőtt bárki úgy hinné a sztorimmal arra akarok kilyukadni, hogy szerintem régen jobb volt a helyzet, nem volt jobb. A cél akkor sem létezett, csak egy felirat amin az állt, “cél”. A vonatok meg nem ide-oda zötyögtek, hanem egyhelyben pöfögtek, az elhaladó táj pedig csak egy vetített film volt.
Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy az állomásfőnököknek van igaza, amíg az emberek úgy érzik halad a vonat, addig nem lehet baj. Csak rá ne jöjjenek, hogy a moziban ülnek.
A futással már rég felhagytam, de bicajjal szívesen feltekernék a Vereckei-hágóra.
Talán, ha onnan indulnánk, lendületet vennénk, még lenne esélyünk. Ami előtte volt, olyan rég volt, hogy amiatt már nem mutogathatnánk egymásra, nem gyűlölködhetnénk. 
"Olyan" értelemben sosem voltam sem "versenyző", sem "csapattag" semmilyen gittegyletben. Mindig azt hittem jobban látni a lelátóról,.............. talán ez volt a baj. 
Irány a Vereckei-hágó.

2011. május 1., vasárnap

Hochtor

2011.04.31
Két elszánt magyar hajnali 2:30-kor autóba ült Budapesten és elindultak Ausztriába, hogy bicajjal feltekerjenek a Glocknerúton.
A parkolóhoz (megbeszélt találkozási ponthoz) néhány perccel utánuk érkeztem, éppen a bringákat rakták össze. Majdnem 8 óra autózás után azonnal startra készek voltak.
Az időjárás nem volt éppen kedvező, erős szél fújt, helyenként esett egy kis hódara, de ennek ellenére egész jól haladtunk.
Fuscherlacke
A Fuschertörl-től rövid pihenő után, már külön-külön gurultunk le a Fuscherlacke-hoz, aki jobban fázott, hamarabb továbbindult.
a hófalak leomlanak? remélem nem

Hochtoralagút (jégkariatidák csarnoka)
A Hochtor-nál újra találkoztunk. 4°C volt, a karintiai oldal teljesen felhős, de őket ez nem gátolta tervezett céljuk teljesítésében, legurulni Heiligenblutba és vissza a Hochtorhoz és a kiindulási ponthoz, azaz egyszerre  két oldalról is megmászni a Glocknert.
Nekem ennyi is elég volt, elindultam vissza,  felvettem az összes cuccot, melegebb kesztyűt, de még így se volt  melegem. A szél rámfújta a porhavat a hófalak tetejéről, de legalább nem esett. A salzburgi oldalon stabil maradt az idő, hogy a karintiai oldalon mi volt, bejött-e az előrejelzés az esőről, hogy sikerült-e az elszánt biciklisták terve, arról majd később kapok híreket.