2011. október 16., vasárnap

Hundstein_2011

A mai nap is szépnek ígérkezett.
Vártam míg egy kicsit melegebb lett aztán nekiindultam, hogy feltekerjek a Hundsteinre. Régebben többször is feltekertem minden évben, de mióta átnyergeltem országútira (2010) nem jártam erre.
Amitől féltem sajnos beigazolódott, az út teljesen felpuhult az előző heti havazás majd az azt követő gyors olvadás miatt. Szerencsére a legmeredekebb részek tájolása kedvező, délutánig árnyékban vannak, így a dagonya helyett kőkeményre fagyott úton tudtam tekerni.
úton felfelé az északi oldalon, szemben a Steinernes Meer

kilátás a csúcsról (2117m) déli irányba, szemben a Hohe Tauern

vissza megint az északi oldalon

2011. október 15., szombat

napszéllel a Fuschertörlre

a Hexenküche

Csodás, napsütéses őszi nap, talán az egyik utolsó alkalom, hogy idén bicajjal a hegyekbe tekerjek.
A múlt heti havazás után meglepően kevés hó maradt meg az út mellett, csak közvetlenül a  Fuschertörl alatt értem fel a télbe. Kevesen bicajoztak, de legalább autó és motoros is alig volt.
balra a Fuschertörl, középen a Hohe Dock, jobbra a Großes Wiesbachhorn

szemben az Edelweißspitze
 Valahol kb. félúton átléptem az idei összesítésben (bicaj+gyalogtúra) a  100.000m szintemelkedést.

2011. október 14., péntek

Előzetes az idei télhez

avagy a városba beszökött a tél, majd el is suhant nesztelen                      2011.10.14
Múlt héten beköszöntött a tél. Nem csak egy kis porcukorszórással, hanem úgy rendesen. A városban is megmaradt a hó.


 Mára semmi sem maradt a télből, max. néhány töpörödött hófolt az erdőben.
Talán lesz  néhány szép őszi napunk. A mai délután csodálatos volt.

2011. október 9., vasárnap

Hirschbichl

2011. 09.30
Kipróbáltam  egy új útvonalat a Hirschbichl-re. Néhány éve már jártam erre, de akkor trekkingbicajjal, más áttétellel, szélesebb és profilos gumival. Most tesztelni akartam, hogy az országútival is sikerül-e.

St.Martinig az aszfaltozott kerékpárúton, ott közvetlenül a falu elött át a hídon,- tulajdonképpen itt kezdödik a túra. Az elején mindjárt meredeken indul (12-14%) az út de 1,5km után egy pihenös szakasz következik. Újabb 1,5km és az utolsó ház után újra emelkedö következik. Az aszfalt a start után 4.5km-rel véget ér, innen meredek murvás út vezet tovább.


 A váltás elképesztö, a meredekség mindjárt az elején (4,5km-töl 5,5km-ig) kb 1km hosszan 15-17% . Az út száraz volt, viszonylag tömör, mégis maximálisan koncentrálnom kellett, (elörecsúszni az ülésen, elörehajolni) nehogy kipörögjön a kerék.

  Utána normál 8-12%-kal folytatódik az út legmagasabb pontjáig ami  110m-rel a cél fölött van.




Szerencsére a "top"-ról a célig nem volt meredek a lejtés mert a 17%-on ezzel a bicajjal nem mertem volna legurulni.



Visszafelé a normál (aszfaltos) utat választottam.
Nem mondom, hogy rendszeresen ezen az útvonalon fogok tekerni, de nem rossz alternatíva. Választhatok a 30%-os aszfalt és a 17%-os murva között.

2011. június 26., vasárnap

Punta Fiames és Pisciadu

2011.06.24-25,  rövid kirándulás a Dolomitokba.

Első célunk  a Cortina melletti Punta Fiames.
Punta Fiames

A parkolótól  az erdőn majd egy vízmosáson át a sziklafal alá, tovább a párkányokon és a biztosított útvonalon a sziklafalon át összesen  kb.1000m szintkülönbséggel jutunk fel a csúcsra. Közben egy zápor is elkapott bennünket, de szerencsére csak néhány percig tartott.
a "csúszda"
A lefelé vezetö út első fele meglehetösen "kényelmetlen" nyomvonalon vezet, folyamatos csúszkálás mellett alig haladunk gyorsabban mint felfelé.
A következő cél a  kb. 50 km-re lévő Civetta , a hegy alatti Palafavera kemping volt . A felhők sajnos mindent eltakartak  de  másnap napfelkeltekor megmutatta magát a csúcs. Csalódottak voltunk mert rengeteg hó volt még az útvonalon. A hosszú bizonytalan túra helyett egy másik célt választottunk.
A Grödnerjochtól  a Rif.Pisciaduhoz indultunk az Torre Exner-en (Tridentina) át vezető biztosított útvonalon.
középen a Torre Exner, jobbra a hasadék tetején van a függőhíd
A szintkülönbség itt csak 700m, de az előzőnél mégis megerőltetőbb, kevesebb a lehetőség a pihenésre, főleg mert  egy hosszú sorban kígyózva egymás nyomában haladnak a túrázók a drótkötélen mint a hangyák. Nem lehet előzni és lemaradni sem, fel kell venni a "hangyák" tempóját. 











a "hangyák"


 A torony tetejéről egy függőhídon áthaladva jutottunk a menedékházhoz.A lefelé vezető út itt sem volt könnyü, megint meredek törmeléklejtőn jutottunk vissza a parkolóhoz.
a Rif.Pisciadu

2011. június 7., kedd

Fahnenköpfl

A környékbeli "klettersteig"-ek közül megpróbálkoztunk a "Leoganger Nord" felderítésével.
Leogangból a Passauer-Hütte (2051m) parkolójából (880m)  kiindulva kb. 2 óra alatt elértük a Hüttét. A Fahnenköpfl (2142m) déli oldalán kiépített Leoganger Süd lenne a direkt útvonal, de a  D/(E) nehézségi fok miatt egyenesen továbbmentünk és a lefelé vezető útnak szánt északi oldalon (B/C)  mentünk fel is meg le is.
Egy laza óra alatt felértünk, csak a függőhídnál kellett egy kicsit várakozni.
A felvezető út a beszállásig meglehetősen fárasztó, a felső harmada árnyék híján (déli oldal) olyan mint egy katlan, napkrém nélkül biztos a leégés. Az élmény kárpótolt minket a megerőltető hegymenetért.



2011. május 15., vasárnap

Kienalkopf vihar előtt

május. 11
a "Hütte" és a Persailhorn
Egész nap nem jutottam egyről kettőre csak hisztériás emberekkel telefonálgattam. Sajnos ez ragályos lehet még telefonon is, mert délutánra elegem lett és egy órával idő előtt otthagytam az egészet. Lógott az eső lába és a következő napokra esőt jósoltak. Próba szerencse, felszaladok még a vihar előtt a hegyre.
balra Leogang felé, jobbra Lofer felé nyílnak a völgyek, közöttük a Leoganger Steinberge
 Ennyire mér rég voltam kiütve a hajtástól, de a cél előtt kb. 15 perccel megzörrent az ég és nem akartam a napot teljesen sikertelenül zárni.
a Saalfelden-i medence
Felérve előkaptam a kamerát,  ittam néhány korty vizet és már vettem is az irányt hazafelé.
Amilyen szeszélyes az időjárás, még a félútig sem értem mikor kisütött a nap. Ennyit a beharangozott, megzörrentett viharról. Úgy látszik neki is elege volt a napból és korábban ment haza.
(a fények sajnos elég rosszak voltak)

2011. május 14., szombat

Vereckei-hágó


Már nagyon régen történt, 14 éves voltam. Egy mezei futóversenyen, ketten az élen egymás nyomában küzdöttünk a győzelemért mikor egy lekörözött versenyző mindkettőnket elgáncsolt. Nem foglakoztunk vele, futottunk tovább.

Jelentéktelen sztori, csak a példa kedvéért említem, mert éppen megint hányingerem lett a digitális médiákat olvasva.
A sztorim manapság nem továbbfutással folytatódna és nem a lekörözött gáncsolna, hanem a két élen álló gáncsolná egymást. Igy aztán persze a harmadik futna be elsőként a célba, ha létezik egyáltalán a cél. Lehet, hogy csak a futás létezik, közös célok nincsenek. Hol vannak azok a vonatok, ahol mindegy, hogy menetiránynak  háttal vagy szemben ülünk, mindenki előre halad. Ezek a keskeny nyomtávú vonatok csak ide-oda közlekednek, mindig ugyanazokat az állomásfőnököket látjuk.
Mielőtt bárki úgy hinné a sztorimmal arra akarok kilyukadni, hogy szerintem régen jobb volt a helyzet, nem volt jobb. A cél akkor sem létezett, csak egy felirat amin az állt, “cél”. A vonatok meg nem ide-oda zötyögtek, hanem egyhelyben pöfögtek, az elhaladó táj pedig csak egy vetített film volt.
Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy az állomásfőnököknek van igaza, amíg az emberek úgy érzik halad a vonat, addig nem lehet baj. Csak rá ne jöjjenek, hogy a moziban ülnek.
A futással már rég felhagytam, de bicajjal szívesen feltekernék a Vereckei-hágóra.
Talán, ha onnan indulnánk, lendületet vennénk, még lenne esélyünk. Ami előtte volt, olyan rég volt, hogy amiatt már nem mutogathatnánk egymásra, nem gyűlölködhetnénk. 
"Olyan" értelemben sosem voltam sem "versenyző", sem "csapattag" semmilyen gittegyletben. Mindig azt hittem jobban látni a lelátóról,.............. talán ez volt a baj. 
Irány a Vereckei-hágó.

2011. május 1., vasárnap

Hochtor

2011.04.31
Két elszánt magyar hajnali 2:30-kor autóba ült Budapesten és elindultak Ausztriába, hogy bicajjal feltekerjenek a Glocknerúton.
A parkolóhoz (megbeszélt találkozási ponthoz) néhány perccel utánuk érkeztem, éppen a bringákat rakták össze. Majdnem 8 óra autózás után azonnal startra készek voltak.
Az időjárás nem volt éppen kedvező, erős szél fújt, helyenként esett egy kis hódara, de ennek ellenére egész jól haladtunk.
Fuscherlacke
A Fuschertörl-től rövid pihenő után, már külön-külön gurultunk le a Fuscherlacke-hoz, aki jobban fázott, hamarabb továbbindult.
a hófalak leomlanak? remélem nem

Hochtoralagút (jégkariatidák csarnoka)
A Hochtor-nál újra találkoztunk. 4°C volt, a karintiai oldal teljesen felhős, de őket ez nem gátolta tervezett céljuk teljesítésében, legurulni Heiligenblutba és vissza a Hochtorhoz és a kiindulási ponthoz, azaz egyszerre  két oldalról is megmászni a Glocknert.
Nekem ennyi is elég volt, elindultam vissza,  felvettem az összes cuccot, melegebb kesztyűt, de még így se volt  melegem. A szél rámfújta a porhavat a hófalak tetejéről, de legalább nem esett. A salzburgi oldalon stabil maradt az idő, hogy a karintiai oldalon mi volt, bejött-e az előrejelzés az esőről, hogy sikerült-e az elszánt biciklisták terve, arról majd később kapok híreket.

2011. április 18., hétfő

Hirscbichl

Vasárnap kerekeztünk egyet a barátommal és furcsa ugyan, de sikerült egy olyan útvonalat találnom, amin ő még sosem járt, én viszont már többször is. Ez kicsit emlékeztetett arra amikor ideköltöztünk és én megszállottként rohantam fel a környező hegycsúcsokra amiken a helyiek többsége még nem járt.
Útvonal:
Saalfeldenböl indulva a kerékpárúton Weißbachig ,  Hirschbichl , Hintersee, Taubensee, Unterjettenbergnél a murvás kerékpárúton tovább a Saalachpartra és vissza Ausztriába. Unken, Reith, innen megint a saalachparti kavicson, Au, Scheffsnoth, Strohwolln, St.Martin, Vorderkaserklamm, Weißbach és vissza Saalfeldenbe.
90 változatos és látványos km és kb. 600m szint.
gyaloghíd a Saalachon Scheffsnoth és Strohwolln között

2011. április 15., péntek

Megint itt a tél


Már három napja esik a hó. A tetőkön és a kertekeben csak rövid ideig maradt meg, de a hegyek megint fehérek. Remélem ez csak az első igazi napsütéses napig lesz így.
 Ez volt november óta a 32. "sétám" a Wiechenthalerhüttéhez. Fél hatkor indultam, lent rövid ideig egy hódara-zápor próbált eltéríteni a célomtól, de csak rövid próbálkozás volt. Az út hátralévő részét egész enyhe havazásban, időnként még a napsugaraktól is melengetve tettem meg. Lenyűgöző volt a kontraszt a havas hegyoldal és a szikrázóan zöld völgy között. Az út mindig ugyanolyan megeröltető, de a táj mindíg más.
Remélem a jól sikerült  alapozás után (január óta kb. 17.000m szint gyalog és 15.000m szint bicajjal) összejön az idén néhány szép túra.

2011. április 10., vasárnap

Tavaszi körtúra



pihenő a Dientnersattel-nél
Napsütes, erős szél ,102 km, 1200m szintemelkedés.
a Böndlsee
az ott lent Lend
A Steinernes Meer és a Hochkönig alatt Bischofshofenig, St.Veit-en át a Böndlsee-ig, onnan elképesztően meredeken le Lend-be, majd a Zellersee mellett vissza. Sajnos a gyönyörű napot egy sokkoló baleset  látványa (szerencsére csak kb. fél órával később haladtam el mellette Brucknál, elterelés, mentők, rendőrök) miatt teljesen feldúlva zártam.
Egy autó belehajtott 3 biciklistába,  nem élte túl egyik sem.