2008 után újra cél a nagy körverseny, a 2010-es "Tour de France" egyik etapja. Az eddigi sok manipuláció, sportszerünek nem nevezhetö eset ellenére mégiscsak a szezon legnagyobb eseménye.
1.nap
Hosszú autózás Svájcon át, a Nagy-Szent Bernát-hágóhoz. Szerencsére a korai indulás miatt még marad idö a bicajozásra is. A svájci oldalról tekertünk fel. Kicsit kellemetlen volt a lavinagalériákban az építkezések leküzdése, nyomunkban a teherautókkal emelkedön felfelé az útszükületben. Ehhez képest a meredekebb szakasz megeröltetöbb ugyan, de a táj szépsége kárpótol.
a Nagy-Szent Bernát-hágó
A napot a visszagurulás és egy további kicsit fárasztó autózás után a Kis-Szent Bernát-hágón (kb. 2100 m-en)fejezzük be, csak úgy a természetben , de elötte még fözünk egy jó adag spagettit, hogy legyen másnap energiánk a tekeréshez.
2.nap
Reggel autóval tovább le a francia oldalon. Az utak fekvését és a Nap állását fontolgatva úgy döntöttünk, hogy elöször az Iseran-hágót vesszük célba.
Már röviddel az indulás után megelöz minket egy olasz csapat (egyforma szerelésben) de mivel a kísérőautójuknál rendszeresen megállnak egész úton elözgetjük egymást. Val d´Isere-be mi érünk elöször. Nem nagyon nézelödünk, irány a hágó. A java még elöttünk van, de a táj gyönyörü, a Großglockner környékére emlékeztet. Több rövidebb pihenö után elérjük a hágót, ránk fér egy kicsit hosszabb pihenö.
a völgyben Val d´Isere
az Iseran-hágó
A visszaúton pótoltuk az energiaveszteséget majd továbbtekerve nekivágtunk a Kis-Szent Bernát-hágónak.
A döntésünk, hogy elöbb az Iseran-ra megyünk jónak bizonyult, viharfelhök gyülekeztek, nem lenne jó most feltekerni 2700 m fölé.
Kisebb településeken haladunk át, az út jóval meredekebb mint délelött, a höség nagy, izzadunk..........aztán elkezdödik a cirkusz. Elöször csak szemerkél, bátran továbbtekerünk, de egyszer csak zörög valami a hátunkon. Pánikszerüen gurulunk vissza az utolsó házig, beállunk az eresz alá. Öt perc, és úgy tünik vége. Gyerünk tovább. Ugyanott kap el minket a következö adag, ahol az elöbb, ugyanúgy menekülünk és ugyanoda. Reméljük nem tart soká. Ùjabb öt perc múlva újra nekimerészkedünk, most szerencsénk van. Félórás tekerés után defekt az elsö keréken. Megállnék ott helyben, de kollégám elöre mutat, kb 100 m-re egy kis benzinkút, legalább nem kell majd pumpálni. Továbbtolom a bicajt a tetö alá, sajnos nincs kompresszor , a kút automata, nincs személyzet. Nem is hiszem, hogy ilyen szerencsénk lehet. Éppen befejezzük a szerelést mikor újra beindul a vihar, most aztán rendesen. A jég is nagyobb átméröjü, tovább is tart mint az elözö zuhék, ha ez nyílt terepen ért volna minket, lenne néhány horpadás rajtunk.
Szerencsére ez is alábbhagy, fél óra múlva enyhén szemerkélö esöben továbbindulunk. A vihar erös lehülést hozott, még gyorsabban is tekerünk, hogy ne fázzunk.
a Kis-Szent Bernát-hágó
A második napot szintén egy hágón fejezzük be, most már az autóval. Patakpart, spagetti, egy meleg sör, hogy jobban aludjunk.
3. nap
Sajnos kicsit elszámoltuk magunkat, ami az autózást illeti Morzin-ig. Viszonylag késön érünk oda, már minden út lezárva, elég nehezen sikerül egy helyet találni az autónak. Rengeteg ember az út szélén, az úton, tekernek felfelé vagy éppen ülnek a kempingszéken, már napok óta itt lehetnek. Talpalattnyi hely sincs, mindenhol lakókocsik, parkoló autók, sátrak. Utcabál. Minden kanyarban letesz a rendörautó két embert, irányítják a forgalmat.
Sokan már annyit ittak, hogy alig állnak a lábukon.
Egyre feljebb érünk, már csak rendörautók és motorosok elöznek meg.
és végre a "flame rouge"
Még tovább lehet tekerni.............
Az egész célegyenes egy nagy piknik, keresünk magunknak egy helyet a befutóra.
Addig persze még várni kell két órát. Közben elhalad a reklámcsapat és talán "többszáz" autó.
És még ök beszélnek a környezet szennyezéséröl mikor a versenyzök eldobják a cuccaikat. A legtöbb autóban egy ember ül, ...........mi a fenének kell ennyi járgány a versenyzök elött fél órával?
Végre itt vannak...................és már el is húztak. Schleck nyert, Armstrongnak rossz napja volt.
Még várunk a mezönyre, aztán indulás vissza.
Morzinban a völgy két oldalát gyalogoshíd köti össze. A közepén úgy tántorogtunk mintha részegek lennénk.
4.nap
Korai reggeli, és még egy hágó hazaindulás elött. Ha kicsit késöbb vágunk neki, találkozhattunk volna a versenyzökkel, a favoritokkal, utólag tudtuk meg, hogy a pihenönapon délelött erre a hágóra tekertek fel lazító edzésként.
Col de Joux Plane
Négy nap, öt hágó, sok cirkusz. :-))
