2010. október 16., szombat

Mitterberg

október 15.
Rövidebb kerékpártúrákkal is megismerhetö a Zellersee és környéke. A Mitterberg a tó keleti partja feletti magaslat, gyönyörü kilátással a Schmittenhöhe-re a tóra, Zell am See-re és a Hohe Tauern-re.
Saalfeldenböl indulva oda-vissza 36km, szinte végig kerékpárúton vagy kis forgalmú mellékutakon. A városból a Ritzesee felé, a Kollinwald-on át vezetö utat választottam (több lehetöség is lenne). Haid, Gerling, Maishofen irányába, a völgy keleti szélén a hegy lábánál, kisebb-nagyobb emelkedökkel tarkított úton haladva jutottam el a Zellersee-ig majd a tóparti úton Thumersbach-ba.




Itt a tóparti útról balra (keletre) letérve egyelöre enyhén, de kezdödik az emelkedö. Néhány perccel késöbb elhagytam a völgy vége felé továbbvezetö utat és megezdtem (balra) a meredek emelkedöt a Mitterberg felé. Thumersbachból kb 4km és 400m szint.
Az aszfaltos útszakasz végén egy étterem és gyönyörü kilátás fogad. Sokszor jártam már erre, montival tovább is lehet menni az erdészeti úton a Schützingalm-ig (1650m).

Fuschertörl kétszer

szeptember 11.
Sikerült végre néhány kollégát is rábeszélni, hogy feltekerjenek velem a Fuschertörlre.




Nem volt elég a szint, az Edelweißspitzére még futotta az erönkböl. (a képen a Fuschertörl felülröl)

október 9.
Gyönyörü idöben újabb túra, most csak ketten.
Részletesebb leírás az útról.

2010. október 4., hétfő

Persailhorn "Südwand"

október 4.
Megint a Persailhorn (2347m) a cél, hosszú idö után újra Andrissal. Hétévesen már megjárta velem ezt a túrát, késöbb nem nagyon érdeklödött az efféle kalandok iránt, most viszont újra kedvet kapott.
A hosszantartó esös és hüvös idöjárás után már alig vártuk, hogy egy "rendesebb" túrára indulhassunk. A nem éppen korai (9:00) indulás ellenére még sokáig tartotta magát a köd, persze csak lent a völgyben, (750m)
Elénk a ködtenger fölé érve egész úton kitárult a Hohe-Tauern látképe.
A "Hütte" fölötti 200 m szint talán a túra legmegeröltetöbb szakasza. A sziklafal alá (1960m) érve még mindig kb. 400 m szintet kell leküzdeni, de ez a túra legszebb része.
A drótkötélbiztosítással és létrákkal nem fukarkodtak, talán fele is elég lett volna, de így legalább ki-ki eldöntheti, hogy mikor köti be magát. Szerintem a sisak a legfontosabb kellék, mert a sok túrázó miatt a lerúgott kövek száma is megnö.



Van itt ferdén fekvö létra,

függöleges vagy kicsit áthajló létra, hágcsó oldalirányban, hágcsó felfelé...., egyszóval változatos útvonal.

Néhány hete a csúcsot jelölö keresztet kicsrélték egy több mint 4m magas fából faragott madonnaszoborra. Valószínüleg azért is járt most erre annyi túrázó, mert mindenki meg szeretné nézni az újdonságot.
Az északi oldal útvonalát (Wildental Klettersteig) most a nemrég esett friss hó miatt elkerüljük és újra a déli oldalon indulunk vissza, lefelé is legalább annyira (ha nem jobban) koncentrálva. A táj így méginkább kitárulkozik, felfelé haladva inkább a sziklát néztük.



Mire visszaérünk a szikla alá, a köd is felszakadozik.