2013. január 2., szerda

Nyári túrák 2012

FuschertörlEljött a nyár, a hosszabb túrázások ideje.
OfenpassJúlius végén Andrissal néhány az olasz-svájci határ környékén lévő hágóúton tekertünk. Szerettük volna a Flüelapasst megmászni, de olyan sötét fellegek voltak fölötte, hogy inkább az Ofenpasst választottuk. Igy is szemerkélő esőben indultunk, de reméltük jobb lesz. Sajnos nem jött be, egyre erősebben esett, már minden esőcuccot felvettünk, nem akartuk feladni. A végére szerencsére tényleg kisütött a nap, így a "csúcson" már vidáman beszélgettünk egy a másik oldalról velünk együtt felérő frieslandi némettel, aki otthon csak max. "7m-es buckákra tekerhet".

Visszaérve az autóhoz eldőlt, hogy a Flüelát végleg kihagyjuk, még mindig fekete esőfelhők burkolták be. Következő célunk a Gavia lett. Ponte di Legno-ba érve megint eső fogadott minket, de szerencsére egy órás várakozás után elállt. Az út felfelé egyre keskenyedett, egyre meredekebb lett (vagy csak annak tűnt), Andris bicajánakGavia nincs spéci hátsó áttétele, neki izomból kellett tekerni. Az út elképesztően keskeny, ennek ellenére viszonylag sok volt az autó, a kanyaroknál mindig dudáltak. Fennt meglehetősen hideg volt, felvettük az összes cuccot a guruláshoz, de a vastag kesztyűben nem lehet jól fékezni. Erre még nem találtunk ki jó megoldást, többször megálltunk a kezünket pihentetni, de az élmények kárpótoltak az apró kellemetlenségért.
Másnap Pinzolo-ból az  Adamello nemzeti parkba kerkekeztünk (Val Genova), itt autók helyett a kirándulók állták utunkat, még “gázolás” is majdnem volt, szerencsére felfelé tekerve, így nem lett baja a háttal elénk lépő lelkes fényképésznek.
Ezzel véget is ért a rövid kirándulás, hazafelé még megjártunk autóval néhány híres hágót ahol már jártam ugyan bicajjal, de Andris még nem.
A következő hétvégén újra Ausztriában tekeregtünk, kevésbé látványos helyeken .(Rohrer Sattel, Grubberg, Ebenwald, Zellerain)
Már régóta terveztem egy hosszú tekerést (Saalfelden-St.Pölten), hogy teszteljem mennyi fér bele egy napba. Augusztus elején erre is sor kerülhetett. GreinMivel nincs mindenhol kerékpárút, megpróbáltam előre pontosan megtervezni az útvonalat, főleg a városok környékén. Még sötétben indultam 5:30-kor, szerencsére kerékpárúton. A sisakon volt a lámpa, nem volt semmi gond, rajtam kívül még senki sem volt úton , jól haladtam. Weißbach-nál aztán meglepődtem rendesen, mikor rendőrök állták utamat. Rámnéztek, megkérdezték hova tartok (kicsit furán néztek mikor azt mondtam: St.Pöltenbe), aztán már tekerhettem is tovább (utólag tudtam meg, hogy teljes útzár volt, éjszaka rablókat üldözött a rendőrség, azokat keresték). Lofertől már a főúton haladtam, nem túl nagy forgalomban. Salzburgot észak felől kerültem meg, Freilassing mellett, aztán az autópálya hídja (Salzach)  alá függesztett  átjárón és a kerékpárúton értem Eugendorfba. Itt a reggelim vásárlásakor már több bringás csapattal is találkoztam, mindenféle nyelveken beszéltek, látszott, hogy messziröl jöttek. Aznapra esőt jósoltak, de eddig minden jól ment. Innen a B1-en tekertem tovább egyre erősödő forgalomban, de nagyon jól tudtam haladni. Welsbe érve egy elterelés miatt kicsit letértem a tervezett útról, de hamar visszataláltam, és egy újabb bevásárlás és rövid erőgyüjtő pihenés után elindultam Linz felé.
Itt már nagyobb gondom lett, többször érdeklődnöm kellett, kerülővel ugyan de megtaláltam a hidat Ennsnél. A balparton már megint kerékpárúton haladtam, rövid letérőkkel, de végig a Duna mellett. Grein után rövid pihenő és gyerünk tovább, már nincs messze. YbbsYbbsnél elhagytam a Dunát egy kis időre, aztán újra előbukkant. Sajnos a szél feltámadt, a sebességem jelentősen csökkent, de a cél már nem volt messze. A Pöchlarn-i hídnál átmentem a jobbpartra és nemsokára már Melk volt előttem. Itt letértem a dunai kerékpárútról és az utolsó néhány kilómétert már a dombok között tettem meg, amik igencsak megviseltek az egésznapos tekerés után. Fáradtan de elégedetten este 7-kor érkeztem meg, 340km-t tekertem 13,5 óra alatt (szinte pontosan 12 óra tiszta menetidő volt).
Pöchlarn
PiancavalloAugusztus végén néhány napra Olaszországba indultam, a már szokásos autós, kempingezős módon. A Piancavallo-ra szinte forgalom nélkül sikerült feltekerni, utána viszont az autóval bekerültem a sűrűébe. Már sötétben értem a Bassano del Grappa-i kempingbe.





Monte Grappa
Reggel csendesen készülődtem, még aludtak a kempingezők. Nagy ritkán elhaladt mellettem egy autó, de amúgy nyugalmas tekerés volt, gyönyörű kilátással. Fennt egy háborús emlékmű van, kicsit a Citadellára emlékeztet. Nem sokáig időztem, még maradt néhány emelkedő aznapra. Estére értem a Gardatóhoz, de még úgy éreztem belefér egy mászás. Prati di NagoA Prati di Nagó-hoz szintén keskeny út Lago di Gardavezet, néhány autón és biciklistán kívül nem volt nagy forgalom. Leérve még megpróbálkoztam egy esti fürdéssel, de a kimerültségtől elkezdett rázni a hideg. Le kellett mondjak az úszásról, pedig kellemes nyári meleg volt. Másnap a Passo Coe és Monte Bondone már zordabb időjárással fogadott, Lago di Gardaaz utóbbin elkapott egy felhőszakadás, de szerencsére már a célban, így csak gurulnom kellett az esőcuccokban.





Szeptember elején végre sikerült Andrissal együtt eljutni a nagy  francia hágókhoz. Mindig csak meséltem róla, mekkora élmény de együtt még nem jártunk itt.
Hosszú autózás után sajnos esőben érkeztünk az olasz-francia határra. Mire Barcelonnette-be értünk elállt az eső, de továbbra is borult maradt.
CayolleCayolle
Lepakoltunk a kempingben és elindultunk a  Col de la Cayolle-ra. Időnként elkezdett szemerkélni, de nem lett erősebb, így sikeresen feljutottunk. Lefelé megint a kesztyűk okoztak gondot, Cayollede erre egyelőre nem sikerült megoldást találni.  Másnap korán indultunk a Bonette-re. Megint szemerkélt az eső, ahol a juhászok áthajtották a nyájat az aszfalton  a rengeteg szétázott “bogyó” elkenődött, de ez csak lefelé volt igazán kellemetlen. Volt ugyan forgalom, de a korai indulás miatt nem volt zavaró. Bicajjal csak mi voltunk úton, csak a romos kaszárnyaépületektől lenézve láttunk meg néhány bringást. Az utolsó kilCol de la Bonetteóméter meredeksége igen kemény volt. A mászás miatt nem igen éreztük a hideget, de fennt megálva azonnal fázni kezdtünk, megint az összes cuccot magunkra kaptuk, még a fényképezést sem bírtuk ki fázva. Percekkel később befutottak azok is akiket útközben láttunk. Két ausztrál fickó volt, egyikük meg is jegyezte, hogy hibát követtek el, meleg cuccok nélkül feljönni, nem számítottak rá, hogy csak +5°C lesz. Szépidőben  bizonyára szebb lett volna a kilátás, de így is lenyügöző volt.

Col de la BonetteCol de la Bonette






Délutánra már a nap is megmutatta magát, akkor már a Col de Champs felé tekertünk. A hágón megint két messziről jött bringással találkoztunk, ők kanadaiak voltak. Lehet valami ezekben a francia hágókban, ha ilyen messzeföldről is idevonzza a biciklistákat.Col des Champs
Este már Grassban voltunk.
Reggel megint korán indultunk a nem igazán ismert céljaink felé. (Col de Valferriére és Montagne de Doublier). Itt nem az eső és a hideg, épp ellenkezőleg, a hőség viselt meg minket. Késő délután még a kemping medencéjét is ki tudtuk próbálni.
A hazaúton  San Remo mellett még dombocskára is feltekertünk. Mindkettő a Milano-San Remo versenyről ismert, nem lehet az igazi hágóutakkal összehasonlítani.
IMG_0301IMG_0308

Melkerloch-BirnhornA sok bicajozás után egy hegyi túra a Birnhornra. Indulás Leogangból , Passauer-Hütte , Melkerloch, déli oldal párkányai, csúcs 2634mészaki oldalon vissza, keleti oldal, Passauer Hütte, Leogang (szintemelkedés kb.1200m a Hütteig+kb. 600m a csúcsig,)Birnhorn
Birnhorn
Birnhorn
Andrist sikerült rábeszélnem a Glocknerút túra egy hosszabb változatára. Bruck, Hochtor, Franz-Josefs-Höhe és vissza. Először tartott a sok szintemelkedéstől, de néhány pihenővel a déli rámpán sikerült legyűrni a távot. (100km kb. 3300m szintemelkedés). A déli oldal felett zárt felhőzet volt, az északi oldalon tiszta égbolt, a főn látványosan bukott át a gerincen.
Franz-Josefs-HöheFuschertörlGroßglocknerstraßeGroßglocknerstraße


A kerékpáros szezont  október végén zártuk, de addig még két émlítésre méltó túra jött össze:
három magaslat, a Steinplatte a Lofereralm és a Hirschbichl egy körben. (122km, 2800m szintemelkedés, külön-külön is szép túra mindegyik, de így együtt különösen.)
LofereralmSteinplatte
és a Tauernmoossee (125km kb.1700m szintemelkedés).  Ide mindig szivesen jövök, elvarázsolt hely, háromezresek között szinte egyedül a természettel.
TauernmoosseeTauernmoossee

2013. január 1., kedd

Tavaszi bringatúrák 2012

Fuschertörl
Mivel 2012-ben nem írtam a naplóba a túrákról, most megpróbálom pótolni.
A tavaszi ráhangolódás után megint eljött a szokásos május 1-i Fuschertörl mászás, ami idén sajnos már autók között zajlott, lekéstem az hótalanítás és nyitás közti alkalomról.
Áprilisban a Hirschbichl túrákkal már szereztem egy kis kondit, de a hosszú túrákra is fel kell készülni, ezért egyre hosszabbakat tekertem, május közepére már nem volt gondom egy 150-km-es tiroli körrel. (Saalfelden,Kössen, Kufstein és vissza)


Május végén a szokásos csapattal találkoztam Meran mellett. A környék hágóit jártuk be 4 nap alatt. Kezdésnek a Meran 2000 és a Gampenjoch, aztán második nap szétvélt a csapat mert nagy része még nem járt a Stilfserjoch-on és a Giro befutóját akarták megnézni, ketten viszont inkább a Foscagno, Bernina és Mortirolo szépségeivel ismerkedtünk.
Harmadik nap megint a szállás környékén maradtunk. (Val Senales és  Val Martello ). Az utolsó nap hazaindult a csapat, nekem hazáig nem kellett annyit autóznom , ezért még két hágóra ( Mendelpass és Penserjoch) fel tudtam tekerni.  
víztározó a Val Senaleshez vezetö úton
 
 


a Val Martello felé     
     





Juniusban  Andrissal célbavettük az Ennstal magaslatait (Roßbrand és Stoderzinken) aztán egy használt országúti bringa vásárlása miatt Bad Ausseeban járva feltekertünk a Loserhütte-hez.
Andrisnak  tetszett a bicaj, az ára is nagyon kedvező volt ezért elhoztuk.

Loserhütte
 
A városban minden évben van egy triatlonverseny , a kollégákkal indulni akartunk a csapatversenyben de sérülés miatt egyikük nem tudott résztvenni. A nevezési díjat már befizettük ezért gondoltam átjelentkezem az egyénibe (a hobbyversenybe ---fun), eddig még nem próbálkoztam ezzel a sporttal. Az úszással kicsit gondom volt, de mivel mások is hamar mellúszásra váltottak, nem volt annyira rossz. Talán 2013-ban összejön a csapatverseny is.

Megint megjártuk a Schustergangl Klettersteiget, felérve meglepődtünk mert a  Steinplatte még tele volt hófoltokkal, pedig nem voltunk valami magasan.

Steinplatte
 
Junius végén az év első 200km fölötti túrájára is sor került. (Saalfelden_Gerlos, Zillertal,Wörgl és vissza 220km)