Megint a Persailhorn (2347m) a cél, hosszú idö után újra Andrissal. Hétévesen már megjárta velem ezt a túrát, késöbb nem nagyon érdeklödött az efféle kalandok iránt, most viszont újra kedvet kapott.
A hosszantartó esös és hüvös idöjárás után már alig vártuk, hogy egy "rendesebb" túrára indulhassunk. A nem éppen korai (9:00) indulás ellenére még sokáig tartotta magát a köd, persze csak lent a völgyben, (750m)
Elénk a ködtenger fölé érve egész úton kitárult a Hohe-Tauern látképe.A "Hütte" fölötti 200 m szint talán a túra legmegeröltetöbb szakasza. A sziklafal alá (1960m) érve még mindig kb. 400 m szintet kell leküzdeni, de ez a túra legszebb része.
A drótkötélbiztosítással és létrákkal nem fukarkodtak, talán fele is elég lett volna, de így legalább ki-ki eldöntheti, hogy mikor köti be magát. Szerintem a sisak a legfontosabb kellék, mert a sok túrázó miatt a lerúgott kövek száma is megnö.
Van itt ferdén fekvö létra,
függöleges vagy kicsit áthajló létra, hágcsó oldalirányban, hágcsó felfelé...., egyszóval változatos útvonal.
Néhány hete a csúcsot jelölö keresztet kicsrélték egy több mint 4m magas fából faragott madonnaszoborra. Valószínüleg azért is járt most erre annyi túrázó, mert mindenki meg szeretné nézni az újdonságot.
Az északi oldal útvonalát (Wildental Klettersteig) most a nemrég esett friss hó miatt elkerüljük és újra a déli oldalon indulunk vissza, lefelé is legalább annyira (ha nem jobban) koncentrálva. A táj így méginkább kitárulkozik, felfelé haladva inkább a sziklát néztük.
Mire visszaérünk a szikla alá, a köd is felszakadozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése