hogy egy kollégám megkérdezte, nincs-e kedvem munka után egy laza kerekezéshez az egyik helyi emelkedöre.
A bicajt eddig csak munkábajárásra használtam, hétvégén általában gyalog túráztam, ismerkedtem a környékbeli hegyekkel.
A bicajozás közben lelkesen számolt be kisebb és nagyobb kerékpártúráiról, sikerült kedvet csinálnia hozzá. Legközelebb egyedül vágtam neki, hamar rá kellett jönnöm, hogy a meredek lejtökhöz edzödni kell, ha belehúzok mint ahogy a síkon szoktam, nem jutok messzire.
Kisebb körökkel, enyhébb emelkedökkel kezdtem és egyre nagyobb kedvem lett hozzá. Aszfaltos emelkedö is sok van a környéken, hát még erdészeti út. Az enyhétöl a 30%-os emelkedökig, mindent meg lehet találni.
Van ugyan síkon vezetö útvonal is, de bármerre indulok hamar találok egy elágazót, ahol felfelé is visz az út. Ezeknek a többsége ugyan nem tartozik az igazi túristalátványosságok vagy a kimagaslóan nehéz vagy szép útvonalak közé, de változatos edzési és kikapcsolódási lehetöseget jelentenek. A többségük mentes a forgalomtól, néha egy erdész jár arra a terepjáróján vagy a gazda a traktorján. Ahol tábla tiltja a bicajozást (szerencsére egyre kevesebb) azt jobb elkerülni, volt már emiatt konfliktus, de jobb a békesség. Általában az az erdész kötözködik, hogy hangosak a biciklisták, aki fémalkatrészekkel az utánfutóján zörget lefelé a hegyröl, úgy, hogy már egy kilóméterröl hallatszik. ..........................
Az évek során, ahogy egyre "fiatalodom" a teljesítményem (gyorsaságom) az edzés ellenére nem sokat fejlödik, be kell érnem, ha magammal versenyzek, ahhoz hasonlítom magam, hogy hogyan ment legutóbb. A szezon elejétöl a végéig jelentös fejlödés tapasztalható, néha akár 20%-al is gyorsabban teszek meg néhány gyakran bejárt útvonalat.
Persze néha elkerülhetetlen, hogy felvegyem a kesztyüt (ez még az atléta idökböl berögzödött reakció) ilyenkor vigyázni kell, nehogy túllöjek a célon, nem szabad a "motort" hazavágni.
Viszonylag hamar kiderül, hogy az ellenfélnek csak mutatós drága cuccai, szuperdrága gépe van de a vádlijában nem sok, vagy esetleg tényleg sokkal jobb nálam.
Nem vagyok az a tipikus "mászó" alkat, ahhoz le kellene adnom vagy 20kg-ot. Meredek emelkedön minden gramm számít. Idöközben már "megedzödtem" pszihésen is, nem akadok ki, ha egy hetvenéves megelöz. (szerencsére ez csak ritkán fordul elö). Nökkel versenyezni sem rizikómentes, elöfordult már, hogy jó lendületben megelöztem valakit az emelkedön, de rámragadt, nem hagyta lerázni magát, pedig majd bele szakadtam, úgy tekertem. Késöbb visszaelözött, akkor meg alig tudtam a nyomában maradni. Elég sok a környéken a profi , félprofi hegyikerékpáros és nem mindig látszik rajtuk elsöre. A báránybörbe bújt farkas esete.
A hétköznapok nem adnak lehetöséget látványos túrákra, de a gyakran, újra meg újra bejárt útvonalaknak is megvan a szépsége, ahol szinte minden követ ismerek, ahol akkor sem kell aggódnom, ha esteledik és defektet kell szerelni, mert még sötétben is hazatalálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése