Karintia_1

május 12
Az idei nyár nem kényeztetett az idöjárással, eddig egy alkalommal kirándultam a "Kötengeren", annak is csak a peremére jutottam el. Bicajjal jónéhányszor úton voltam, de többnapos túrákra nem merészkedtem, inkább a helyi útvonalakon tekertem, amolyan alapozási szándékkal. Autós kiruccanásokkal kombinálva megmásztam néhány hágóutat és magaslatot, amikröl részben már beszámoltam. Most egy ilyen karintiai körröl szólnék.
Terv szerint 4 magaslatot céloztam meg, bízva benne, hogy egy korai indulással sikerülhet a dolog.
1. Turracherhöhe
7:30-kor indultam útnak (Reichenau), csekély forgalom, hüvös idö, még látszott a lehelletem. Az egész útnak csak egy nehezebb szakasza volt, ahol kb. 22%-os a merdekség és sajnos az út is éppen ott a legkeskenyebb. (nem volt gond az említett forgalom mellett).
Felérve ugyan láttam már mozgolódó embereket, kirándulni induló túristákat, a tóba csobbanó szállóvendégeket, de még nem indult be igazán az élet. A guruláshoz még a meleg cuccok is elökerültek. A Turracherhöhe és környéke, a Nockberge, külön is megérne egy túrát, de most voltak további céljaim is.
2. Falkertsee-Hütte
Forró tea, kalács, indulás. (Wiedweg) Itt már egyre több lett az autó, de bringással még mindig nem találkoztam. A legnehezebb szakasz talán az utolsó km. (bizonyára a fáradtság miatt). Fennt éttermek, házikók, parkoló autók és rengeteg túrista fogad. Nagyon sok a kisgyerek, a kis tó körül egy (fizetös) Heidi-Alm-ot építettek nekik.
3. Lammersdorfer Berg
Néhány km autózás után Dellach-ban a föúttal párhuzamos de magasabban fekvö útra kanyarodva érem el Lammersdorfot. Áttekinthö nagyságú település, hamar találni megfelelö parkolót. Kemény meredekséggel kezdödik a hegy és tartósan az is marad. Kanyarok, rámpák az erdöben, (jó az árnyék kb. 20%-nál) aztán úgy a hatodik km. körül már látni a parlolót és a házat. Itt véget is ér az aszfalt, az elején kisebb, késöbb egyre durvább kövekkel szórt út vezet a csúcsra (Steinmandl). Inkább mountainbike-nak való terep, de a kezdödö esö ellenére szerencsésen felérek. (2020m)Gyönyörü körpanoráma, alattam a Millstättersee.
A gurulást sajnos megnehezítik az utat keresztben felszabdaló folyókák, minden zökkenésnél attól tartok, hogy deformálódhat a kerék.
Az autónál forró tea, hozott elemózsia, nincs idö beülni valahová, még vár az utolsó emelkedö.
4. Maltatal
Eredetileg a Katschberg szerepelt a tervben, de Gmündbe érve meggondoltam és a sportpálya parkolójából nekivágtam. 15 km enyhe emelkedö után kezdödik a mászás. Az idö sajnos megint bizonytalan lett, újra meg újra szemerkélni kezdett az esö, amitöl a kései start és a fáradtság együttes hatására a feladás gondolata motoszkál a fejemben.
Az esö eláll mielött megállnék, ...tovább, tovább.
Kanyarok, rámpák, nincs nagy meredekség, de a Katschbergen már fennt volnék, kicsit elkalkuláltam magam a szintemelkedéssel.
Megint esik. Feladjam?.
Megint eláll mire elhatároznám magam. (szerencsére). Ez a játék megy néhányszor.
A lámpával szabályozott keskeny szakasznál már áll két autó, a kijelzö 19 perc várakozást jelez. Rövid átgondolás után (20 perc egy forduló, akkor talán 10 percig nem jönnek még lefelé) nekilódulok. Az elsö alagút hosszú és sötét, bizonytalannak érzödik mert csak a lyukat lehet látni a végén (majdnem 500m) azonkivül semmit, sem a bicajt, sem az utat, azaz egyszóval tök sötét van.
A többi alagútbam van némi világítás és rövidebbek is. Közben hallom, jönnek fentröl, félreállok, szerencsére nem egy alagútban mert a motorosok hangosak mint mindig.
A fenti lámpát úgy érem el, hogy alulról még nem jönnek, fentröl meg már hosszú sor várakozik. Mindjárt a sor elején magyarok várnak, köszöntöm öket, ök pedig "megnyugtatnak", hogy még messze a cél. még néhány kanyar és már látom is, (a gátat) de még tényleg messze van, és még felfelé is jócskán tekerhetek, de innem már nem lehet feladni.
18:15-kor érek fel, (1920m)a legröbb autó már lent van, alig vannak a parkolóban. Kicsit pihegek, körbenézek, fényképezek. Öltözés (száraz cucc) és indulás lefelé. A kimerültség miatt fázni kezdek, de a lejtö utáni szinte sík 15 km újra felmelegít.

Utólag összeszámolva 3940 m szint jött össze, nem csoda, hogy ki voltam durranva.
Egyelöre ennyi Karintiából.