Ma megint viszonylag későn indultam a hegyre. A parkoló üres volt, rajtam kívül senki sem volt az úton. Többször is voltam már fennt úgy , hogy csak egy-két emberrel találkoztam útközben, de teljesen egyedül még sosem .
Egész úton ez járt a fejemben.
Nem összehasonlítható egy extrém túrával, ahol esetleg napokig vagy hetekig egyedül van az ember, mégis érdekes, olyan mintha magam mögött hagytam volna a civilizációt.
Persze a csodák nem tartanak örökké, már éppen indultam volna lefelé mikor megjelent Bruno.
Szerencsére nem egy medve, hanem egy ismerős.
Irány a civilizáció!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése