Isztriai bicajozások

Tavasz helyett borult idö fogadott minket Isztriában.
Három társammal Opatija mellett találkoztunk egy négynapos "tavaszi", szezonnyitó bicajozásra.

Kipakolás után azonnal elindultunk az Ucka Vojak nevü célpontunk felé. Lent a tengernél kellemes meleg volt, a többiek csak néhány melegebb cuccot hoztak, én telepakoltam a hátizsákom, csak úgy megszokásból, biztos ami biztos. A csúcs 1372 m-en van, ezt a szintet kb. 23 km-en kell leküzdeni, a meredekség nem túl nagy. Ahogy haladtunk felfelé egyre hidegebb lett, a hajtűkanyarokban, az árnyékos oldalon megmaradt a hó, egyre gyakrabban kellett tolni a bicajt,
aztán egyszerre csak felértünk. Sajnos a felhők miatt nem láttunk semmit a vélhetőleg gyönyörű panorámából. A hideg miatt minden cuccot felvettem, a többieknek is jutott valami (a következö napokban ők is több cuccot fognak magukkal vinni). Még a nylontáskák is jók voltak valamire, meg a radarállomás kerítése mellett talált csőszigetelő darabok. Vastag hótakaró fedte az utolsó 100 m-t, gyalog mentünk fel a kilátóhoz.
A következö nap autózással kezdődött, dél felé vettük az irányt, három hágóra ( 1; 2; 3) tekertünk fel a keleti oldalról a Velebit hegységben.
A visszaúton végig a tengerparton autóztunk, mikor utoljára erre jártam alig lehetett haladni akkora volt a forgalom, most szerencsére szinte semmi.
A harmadik nap megint autózással kezdödött, most ÉNy-i irányba. Átmentünk Szlovéniába, majd Olaszországba, egy Savogna nevü faluból tekertünk fel a Mataiur-ra. (1100m szint)
Szinte nulla autóforgalom mellett de sajnos végig esőben.
Itt szétváltunk, a többiek egy másik olasz hágó felé indultak, én meg egy közeli szlovén felé.
A Soca (Isonzo) völgyéből majdnem 1000m-t tekertem a Vrsic nevű hágóra, 1600 m-re.
Az út hómentes volt de a tájat még vastagon lepte be a hó. Ennyit a "tavaszról" .A negyedik nap egy könnyű "bemelegítő" tekeréssel kezdődött. A Motovun-ra kb. 150m szintet kellett csak tekerni. Inkább a turisztikai látványosság miatt érdekes.
Itt szétváltak útjaink, a többiek Zágráb , én Ljubjana felé indultam.
Jó csapat volt, remélem lesz még alkalmunk együtt tekerni.
A hazaúton még útbaejtettem két célpontot, a Crnivec nevű szlovén hágót és egy osztrák emelkedőt, a Magdalensberget. Itt a vége felé rendesen megizzasztott egy 16% meredekségű szakasz. Déli irányba gyönyörű a kilátás Klagenfurt felé.