Hundstein_2011

A mai nap is szépnek ígérkezett.
Vártam míg egy kicsit melegebb lett aztán nekiindultam, hogy feltekerjek a Hundsteinre. Régebben többször is feltekertem minden évben, de mióta átnyergeltem országútira (2010) nem jártam erre.
Amitől féltem sajnos beigazolódott, az út teljesen felpuhult az előző heti havazás majd az azt követő gyors olvadás miatt. Szerencsére a legmeredekebb részek tájolása kedvező, délutánig árnyékban vannak, így a dagonya helyett kőkeményre fagyott úton tudtam tekerni.

úton felfelé az északi oldalon, szemben a Steinernes Meer

kilátás a csúcsról (2117m) déli irányba, szemben a Hohe Tauern

vissza megint az északi oldalon

napszéllel a Fuschertörlre

a Hexenküche

Csodás, napsütéses őszi nap, talán az egyik utolsó alkalom, hogy idén bicajjal a hegyekbe tekerjek.

A múlt heti havazás után meglepően kevés hó maradt meg az út mellett, csak közvetlenül a  Fuschertörl alatt értem fel a télbe. Kevesen bicajoztak, de legalább autó és motoros is alig volt.

balra a Fuschertörl, középen a Hohe Dock, jobbra a Großes Wiesbachhorn

szemben az Edelweißspitze

 Valahol kb. félúton átléptem az idei összesítésben (bicaj+gyalogtúra) a  100.000m szintemelkedést.

Előzetes az idei télhez

avagy a városba beszökött a tél, majd el is suhant nesztelen                      2011.10.14
Múlt héten beköszöntött a tél. Nem csak egy kis porcukorszórással, hanem úgy rendesen. A városban is megmaradt a hó.

 Mára semmi sem maradt a télből, max. néhány töpörödött hófolt az erdőben.

Talán lesz  néhány szép őszi napunk. A mai délután csodálatos volt.

Hirschbichl

2011. 09.30
Kipróbáltam  egy új útvonalat a Hirschbichl-re. Néhány éve már jártam erre, de akkor trekkingbicajjal, más áttétellel, szélesebb és profilos gumival. Most tesztelni akartam, hogy az országútival is sikerül-e.

St.Martinig az aszfaltozott kerékpárúton, ott közvetlenül a falu elött át a hídon,- tulajdonképpen itt kezdödik a túra. Az elején mindjárt meredeken indul (12-14%) az út de 1,5km után egy pihenös szakasz következik. Újabb 1,5km és az utolsó ház után újra emelkedö következik. Az aszfalt a start után 4.5km-rel véget ér, innen meredek murvás út vezet tovább.

 A váltás elképesztö, a meredekség mindjárt az elején (4,5km-töl 5,5km-ig) kb 1km hosszan 15-17% . Az út száraz volt, viszonylag tömör, mégis maximálisan koncentrálnom kellett, (elörecsúszni az ülésen, elörehajolni) nehogy kipörögjön a kerék.

  Utána normál 8-12%-kal folytatódik az út legmagasabb pontjáig ami  110m-rel a cél fölött van.

Szerencsére a "top"-ról a célig nem volt meredek a lejtés mert a 17%-on ezzel a bicajjal nem mertem volna legurulni.



Visszafelé a normál (aszfaltos) utat választottam.
Nem mondom, hogy rendszeresen ezen az útvonalon fogok tekerni, de nem rossz alternatíva. Választhatok a 30%-os aszfalt és a 17%-os murva között.

Punta Fiames és Pisciadu

2011.06.24-25,  rövid kirándulás a Dolomitokba.

Első célunk  a Cortina melletti Punta Fiames.

Punta Fiames

A parkolótól  az erdőn majd egy vízmosáson át a sziklafal alá, tovább a párkányokon és a biztosított útvonalon a sziklafalon át összesen  kb.1000m szintkülönbséggel jutunk fel a csúcsra. Közben egy zápor is elkapott bennünket, de szerencsére csak néhány percig tartott.

a "csúszda"

A lefelé vezetö út első fele meglehetösen "kényelmetlen" nyomvonalon vezet, folyamatos csúszkálás mellett alig haladunk gyorsabban mint felfelé.
A következő cél a  kb. 50 km-re lévő Civetta , a hegy alatti Palafavera kemping volt . A felhők sajnos mindent eltakartak  de  másnap napfelkeltekor megmutatta magát a csúcs. Csalódottak voltunk mert rengeteg hó volt még az útvonalon. A hosszú bizonytalan túra helyett egy másik célt választottunk.
A Grödnerjochtól  a Rif.Pisciaduhoz indultunk az Torre Exner-en (Tridentina) át vezető biztosított útvonalon.

középen a Torre Exner, jobbra a hasadék tetején van a függőhíd

A szintkülönbség itt csak 700m, de az előzőnél mégis megerőltetőbb, kevesebb a lehetőség a pihenésre, főleg mert  egy hosszú sorban kígyózva egymás nyomában haladnak a túrázók a drótkötélen mint a hangyák. Nem lehet előzni és lemaradni sem, fel kell venni a "hangyák" tempóját. 

a "hangyák"

 A torony tetejéről egy függőhídon áthaladva jutottunk a menedékházhoz.A lefelé vezető út itt sem volt könnyü, megint meredek törmeléklejtőn jutottunk vissza a parkolóhoz.

a Rif.Pisciadu

Fahnenköpfl

A környékbeli "klettersteig"-ek közül megpróbálkoztunk a "Leoganger Nord" felderítésével.
Leogangból a Passauer-Hütte (2051m) parkolójából (880m)  kiindulva kb. 2 óra alatt elértük a Hüttét. A Fahnenköpfl (2142m) déli oldalán kiépített Leoganger Süd lenne a direkt útvonal, de a  D/(E) nehézségi fok miatt egyenesen továbbmentünk és a lefelé vezető útnak szánt északi oldalon (B/C)  mentünk fel is meg le is.

Egy laza óra alatt felértünk, csak a függőhídnál kellett egy kicsit várakozni.

A felvezető út a beszállásig meglehetősen fárasztó, a felső harmada árnyék híján (déli oldal) olyan mint egy katlan, napkrém nélkül biztos a leégés. Az élmény kárpótolt minket a megerőltető hegymenetért.

Kienalkopf vihar előtt

május. 11

a "Hütte" és a Persailhorn

Egész nap nem jutottam egyről kettőre csak hisztériás emberekkel telefonálgattam. Sajnos ez ragályos lehet még telefonon is, mert délutánra elegem lett és egy órával idő előtt otthagytam az egészet. Lógott az eső lába és a következő napokra esőt jósoltak. Próba szerencse, felszaladok még a vihar előtt a hegyre.

balra Leogang felé, jobbra Lofer felé nyílnak a völgyek, közöttük a Leoganger Steinberge

 Ennyire mér rég voltam kiütve a hajtástól, de a cél előtt kb. 15 perccel megzörrent az ég és nem akartam a napot teljesen sikertelenül zárni.

a Saalfelden-i medence

Felérve előkaptam a kamerát,  ittam néhány korty vizet és már vettem is az irányt hazafelé.
Amilyen szeszélyes az időjárás, még a félútig sem értem mikor kisütött a nap. Ennyit a beharangozott, megzörrentett viharról. Úgy látszik neki is elege volt a napból és korábban ment haza.
(a fények sajnos elég rosszak voltak)