A célpont és a kilátás

Saalfelden, előtérben a befagyott Ritzensee, háttérben piros folttal jelölve a Wiechenthalerhütte, tőle jobbra a Persailhorn.
A "célponttól" a Wiechenthaler Hütte-től szép kilátás nyílik déli és délnyugati irányba. Középen a távolban a Hohe Tauern a Kitzsteinhorn-nal, jobbra mellette de közelebb a Schmittenhöhe, előtte a ködpaplan alatt a Zellersee. A baloldalon a Hundstein és a Schwalbenwand, a jobboldalon a Leonganger Steinberge a Birnhorn-nal, jobbszélen a távolban a Loferer Steinberge.

Téli fitnesz 2

Folytatódik a téli alapozás, ha lehet, minden nap, de legalább hetente kétszer felküzdöm magam a hegyre. Tegnap én voltam az elsö a hütténél, ma az utolsó. A völgyben napok óta köd van, ú.n. "Hochnebel", ami azt jelenti, hogy kb. 1300 m-ig sürü köd borítja a tájat, felette viszont többnyire napos az idö. Ma a Nap csak néhány percre bújt elö a felhök közül, de még így is lenyűgöző látvány a ködpaplannal takart völgy.



Boldog 2010-et mindenkinek.

Téli fitnesz

Kienalkopf / Wiechenthaler Hütte (1.752m)
A helyiek kedvenc kirándulóhelye a Steinernes Meer dél-nyugati oldalán, a Saalfeldenre nézö, törpefenyökkel borított szegély egyik kiemelkedése, a Kienalkopf. Télen is sokan felmennek, szinte mindig találni nyomokat, kitaposott utat a hóban, így viszonylag könnyü feljutni, ezért lett nekem is kedvenc célpontom, nyáron is, de föleg télen a bicikliabsztinencia miatt. Normál, bámészkodós, sokpihenös tempóban 1,5-2 óra alatt lehet feljutni a parkolóból (Bachwinkel). Eddig általában 1:15 körüli idöket mentem, inkább visszafelé szoktam bámészkodni, fényképezni. Néhány hete a szokatlan meleg miatt tornacipöben, hátizsák nélkül, sikerült 1:05-alatt leküzdeni a 900 m szintkülönbséget, elözö hétvégén szombaton is próbálkoztam, de vasárnap végre összejött egy órán belül.( 59 perc alatt) Bevallom, ennek már nem sok köze volt a „túrázáshoz“, pihenö nélkül hajtottam fel magam, az utolsó métereken szinte már csak a túrabottal löktem magam elöre. Mivel a menedékház már zárva van, a magammal vitt vizet kortyolgatva pihentem ki az egy órás „futamot“. Egy padon fekve sütkéreztem negyedórácskát aztán gyerünk lefelé.
Elözö télen már mély hó volt mikor elkezdtem feljárni, összesen tízszer mentem fel, még karácsony napján is, söt szilveszterkor is, barátokkal (de estére nem maradtunk).
Ha a körülmények és az egészségem közbe nem szólnak, az idén is szeretnék rendszeresen feljárni.
Hosszú évek óta legalább egyszer felmegyek a Persailhornra (2.350m) is, az idén elöször nem került rá sor.
Mikor a környékre költöztünk ez volt az elsö hegy ami véletlenül (informálódás nélkül) utamba került, és azóta a hódolója vagyok. Két „Klettersteig“ (via ferrata) is vezet fel a csúcsra, én többnyire a „Südwandsteig“-et választom a benapozottsága miatt, hamarabb elolvad a hó, nincs olyan sok csúszós, sáros szakasz mint a másik oldalon. Van néhány szakasza, ahol jobb, ha két kézzel kapaszkodik az ember, persze a rendes felszerelés (beülö, kötél, karabíner, sisak) a biztos megoldás. Nem tartozik a nehéz útvonalak közé, de nem szabad alábecsülni, szédülösök pedig jobb, ha elkerülik.
A menedékháztól még kb. 1,5-2 órát kell kalkulálni (tempótól függöen természetesen), a visszaútra pedig szerintem ugyanannyit. Összegezve: parkoló- menedékház 1,5- 2 óra, menedékház- csúcs 1,5- 2 óra, összesen 3-4 óra, vissza pedig legalább 3 az mindent összesítve 6-7 óra. Szerintem egy „rendes“ túrára ennyit kell szánni. Alternatíva még egy átmenet a Persailhorn csúcsáról a Mitterhorn-on (2.491m) át a Breithornra (2.505m), onnan a Riemannhaus érintésével viszza a parkolóhoz. Többször bejártam már, hajtósabb csapattal is 8 óra kellett hozzá. Nagyon szép túra, végig a saalfeldeni medence fölött, gyönyörü panorámával a Hohe Tauern irányába (Glockner, Venediger, Kitzsteinhorn).

Halottak napján

A nyugalom szigete volt vasárnap a hegy. A szép idö ellenére alig voltak túrázók az ösvényeken, bizonyára a halottak napja miatt .
Öt emberrel és egy kutyával találkoztam, futólag. A Wiehenthaler-Hütte teljesen elhagyatott volt , úgy éreztem egyedül vagyok e világon. ....................(talán úgy is volt.)
A temetö a városban van, része a hétköznapi hajszának, itt a hegyen sokkal közelebb van az ember az angyalokhoz.

Fuschertörl novemberben

Hosszabb szünet után újabb Fuschertörl túra. Délelött indultam, az árnyékos helyeken még deres volt az aszfalt, de kiérve a napra kellemesen melengettek a sugarak. Tulajdonképpen nagyon rövid az az idöszak amikor fel lehet ide tekerni, kb. május 1 és november 1 között, ha jól számolom ez csak 6 hónap. Kár, a telet nem kedvelem.
Sajnos eljött a szezon vége, a bicajozáshoz túl hideg lesz és a hó is leesett. Megkezdödik a tél, eljött a gyaloglás ideje.

Csúcshajsza

Csak úgy mellékesen jegyzem meg, egy barátom legutóbb négyszer tekert fel a Hundstein-re egymás után egy nap alatt (4x1400=5600m szint) és még elégedetlen volt, mert szerinte látástól vakulásig még 2 beleférne.
Vele nem érdemes felvenni a versenyt, nekem elég egyszer is, de minden elismerésem a csújhajszás teljesítményért.

Hundstein_2117m

2009 július 19
Minden évben legalább egyszer szerepel a túraprogramban , hogy feltekerjek a Hundstein-re, söt mint ahogy most is sikerült, egy kört tegyek meg Saalfelden-Hundstein-Zellersee-Saalfelden útvonalon. Gyakori az oda-vissza útvonal is, de ha tehetem inkább a körutat választom, sokkal változatosabb a táj.
A túra Salfeldenböl (750m) indul Maria-Alm irányába. Az útvonalválaszték elég nagy, lehet a föúton vagy attól északra , esetleg délre a keskeny mellékutakon is haladni. Egyik sem kizárólagosan kerékpárút, de mindegyiken jelzik táblákkal a kerékpárútvonalat is, kis zöld táblákkal. (a föúton természetesen nem)
Az útvonal tulajdonképpen csak érinti Maria-Alm-ot, tovább kell tekerni Hinterthal (a Filzensattel) irányába. Úgy kb. 2 km-rel Maria-Alm után, közvetlenül az Abergbahn felvonó elött térek le jobbra az útról, jobb esetben már addig is a párhuzamos nyomvonalú mellékúton haladtam.
Balról 2-3 ház mellett elhaladva egy kis hidacskán át balra kell kanyarodni. Sárga táblákkal különbözö célokat jelölnek meg, némelyiken maga a Hundstein is fel van tüntetve, amelyiken nem, ott Hintermoos irányába kell haladni. A híd után jobbra tovább. A hidacskáig kb. 6km-t tettem meg szinte sík terepen, az emelkedö most kezdödik és tulajdonképpen a következö 6km-en át 10-15% közötti az emelkedö, (eszközöm a méréshez nincs, csak megérzésböl, tapasztalatból következtetek az értékekre) átlagosan 10% a csúcsig. Az aszfaltozott szakasz még kb. 2,5 km, utána apró zúzottkövel szórt, helyenként lazább, csúszósabb, többnyire elég keményre tömörödött az út.
Az aszfaltozott szakasz végén balra vezet tovább az út néhány kanyar után egy parasztudvarnál újra balra kell továbbmenni. Itt nemsokára egy meredekebb szakasz következik , de szerencsére nem túl hosszú. A felvonó középsö állomása mellett balról elhaladva néhány rövidebb meredek és laposabb szakasszal tarkított úton eljutok a következö elágazóhoz, ahol jobbra kell tartani (söt néhány méter után mégegyszer elágazik az út, ott megint jobbra). még egy hosszabb rámpa és elértem a középsö, enyhébb meredekségü (kb 3 km hosszú) szakaszt ahol két helyen még egy kicsit lefelé is gurulok. Úgy a szakasz 2/3-ánál érdemes mégegyszer megnézni a panorámát a Steinernes Meer felé (ebböl a magasságból más látványt nyújt, mint a völgyböl) mert utána az út balra (D-re) fordul a domborzatot követve. Itt egy lejtös szakasz következik ahol rövidesen meglátom a célt, a Hundstein csúcsát a házzal ( Statzerhaus).
A következö "vendéglö" mellett elhaladva újra meredek szakasz (kb. 5 km)következik egészen a csúcsig. A csúcs elötti két meredek rámpa már többször kifogott rajtam, ha nedves, felázott az út, kipörög a kerekem (28"-os trekking, enyhén profilozott keskeny kerékkel) de most meglepöen jól ment, egyszer sem kellett tolnom, a hófoltokból ítélve sokkal rosszabbra számítottam. Nem akarom megtippelni milyen meredekségü ez a két kemény szakasz, nekem valahol ott van azon a határon amin még fel tudok tekerni ezzel a géppel.
A ház elötti utolsó (laposabb) szakaszon sok a hófolt, a hét közepén friss hó esett .
Most nem térek be a házba, csak a mellete lévö kereszt mellé ülök le. Idáig kb. 14 km az út hossza az Abergbahntól (azaz az emelkedö),
A háznak szerintem semmi keresnivalója a csúcson, de ez nem kívánságmüsor.
A körpanoráma sokkal szebb lenne nélküle, de így is csodás a kilátás a Hohe-Tauern (D), a Zellersee (Ny), a Steinernes Meer és a Hochkönig (É) és még a Dachstein (K) irányába is.
Ugyanabba az irányba kell visszaindulni, ahonnan jöttem (azaz É), de kb. 200 m gurulás után egy táblánál balra fordulva, a Zellersee irányába vezt a keskeny ösvény. Ez már igazán nehéz terep, csak lassan, óvatosan gurulok, helyenként tolnom is kell. Egy vápában az utóbbi években mindig megmarad a hó, itt könnyen ki lehet csúszni, nyomokat taposva, lassan tolom át a gépet.
Az ösvény alján egy keskeny gerinccel állok szemben, jobbra a Schwalbenwand felé vezet az út, én balra tartok egy kis kapun át. Még mindig keskeny az ösvény, víz csorog mindenütt, sokszor tolnom kell a legsárosabb részeken. Szerencsére rövid ez a szakasz, a szélesebb útra kiérve már szabad az út, gyorsabban gurulok.
Az erdöbe érve sajnos sokkal durvább kövek burkolják az utat, és a friss hó miatt dagonyás a terep, lassabban gurulok, mégis csupa sár a hátam.
Nemsokára a forráshoz(kb. 6 km-rel a csúcs után) érek , ahol sikerül a legtöbb sarat lemosni a fékekröl, innen már száraz az út.
A csúcs után kb. 8 km-rel egy elágazónál az út balra vagy jobbra vezet tovább. Egyenesen elöttem meredek lejtö és a Zellersee. Balra Bruck (a.d.Glocknerstrasse), jobbra Thumersbach.
Jobbra indulok. Néhány kanyar után elhaladok az Enzianhütte mellett, nemsokkal utána újra aszfaltos lesz az út. Minden kanyar után más látvány tárul elém, a Thumersbach elötti utolsó rámpáról belátni az egész tavat.
Thumersbachtól a kerékpárúton (a völgy keleti oldalán, a hegy alján vezetö mellékúton) tekerek vissza Saalfeldenbe. Dimbes.dombos terep, de nagyobb emelkedök már nincsenek.
Az út 47 km hosszú, kb. 1400m a szintemelkedés.
Remélem sikerült kedvet csinálnom hozzá.
Aki az akciót kedveli, résztvehet a versenyen is, minden összel megrendezik, tekintet nélkül az idöjárásra. (még havazásban is) az idén szept. 26-án.