2013. október 12., szombat
Stoissengraben
A Saalachtal Saalfelden és Lofer közötti szakaszán a túristák számára három attrakció http://www.naturgewalten.at/ is elérhető , ezek könnyen megtalálhatók, az interneten elérhető információkkal előre tervezhetők ide a kirándulások . Sok olyan gyönyörű hely is található a környéken amelyekről szinte alig találunk valamit a neten, sőt, még az a kevés is hiányos, felületes.
Ezek egyike a Saalachtalból Saalfelden után kb. 3km-re északra egy keleti irányba nyiló „árok“, oldalvölgy, hasadék, a Stoissengraben. Évek múltak el úgy, hogy mindig csak elmentem mellette a Saalfeldent Loferrel összekötő kerékpárúton, vagy csak az első néhány száz méterén sétálgattam, nem tűnt olyan nagy attrakciónak mint a többi „Naturgewalt“ melyeket a turizmus számára kiépítettek. Táblák sem jelzik az útról, hogy hol kellene lehajtani, tulajdonképpen csak a helyiek ismerik, azok is többnyire csak az első szakaszát, pedig az igazi vad, természetes szépségét csak az út utolsó harmadán mutatja az árok. Egyszóval egy elrejtett , szinte titkolt szépséget szeretnék bemutatni azoknak akik a környéken járnak, de nincs idejük vagy kedvük egész napos, nehéz túrákat menni a hegyekbe, a Steinernes Meer csúcsaira vagy a „Hüttékhez“.
Saalfelden után egy hosszú lejtő majd egy kb. 1km-es sík szakasz következik ahol mindkét oldalon legelő van az út mellett. Utána a jobb oldalon a hegy lába egészen a főútig kinyúlik, a kerékpárút néhány méterre megközelíti az utat. Tábla nem jelzi, de itt kell lehajtani. Vigyázat, a kerékpárútra hajtunk rá, egy rövid szakaszon, a parkolóig autóval is behajthatunk. A keskeny, aszfaltozott úton kb 200m után érjük el a parkolót.
Az utat innen már egy sárga tábla is jelzi. A sorompó utáni első szakasz még nagyon széles, a Buchweißbach elterpeszkedik mielőtt beleömlik a Saalachba. Sokan grilleznek a széles hordaléksávon, vagy gyerekek játszanak a felhalmozott kavicsdombokon. Befelé haladva egyre kevesebb a kiránduló, néhányan még bámészkodnak, gyönyörködnek, kutyát sétáltatnak. Ezen a szakaszon egy széles, kavicsos út vezet befelé, gépekkel is járható, az út végén egy markoló áll, szinte állandóan van tennivalója . Látnivaló akad bőven, jobbra a sziklákon karabinerek lógnak, gyakran látni itt sziklamászókat, balra a patak, lehet pancsolni, a kövek között menni, de az út a több helyen is felhalmozott, kikotort kavicshegyek miatt nem igazán nyújt még „természetes“ élményt . Egy félórás séta után emelkedő aztán egy fahíd következik, itt már nagyon beszűkül az árok. A fahíd után már csak néhány perc és elérjük a kiépített út végét. Egy oldalágból kifolyó vízmosás keresztezi az utat, egy farönkökből ácsolt gyaloghíd vezet át rajta. A kirándulók itt többnyire visszafordulnak, pedig a hidacskán túl a patak folyását követve, egy keskeny ösvényen továbbhaladva kezdődik az árok igazán látványos, izgalmas szakasza. Régebben egy alig látható tábla jelezte az ösvényt, újabban ezt kitették az ösvény elejére, a hidacska utáni betonozott útról már jól látható.
A tábla szövege talán riasztó, de aki valamennyire tapasztalt túrázó, két lábfejnyi szélességű úton is stabilan tud állni, nem szédülős (nincs szó nagy magasságokról, csak néhány méterről) és legfőképpen megfelelő cipőben kirándul annak nem lehet probléma. A jó cipő nagyon fontos, mert nem csak keskeny az út, de csúszós is. Helyenként (ahol a lecsúszás, leesés veszélye fenyeget) drótkötélbe lehet kapaszkodni. Itt már csak a keskeny, helyenként szinte benőtt ösvény és néha a drótkötél látható, természetes formájában élvezhetjük a tájat.
Van néhány szakasz, ahol a drótkötél nélkül nehezen jutnánk át, fő a biztonság. A patak számos kis vízeséssel jut lefelé, ennek megfelelően az út emelkedik, de nem meredek és főleg nem hosszú. Az út végén még néhány keskeny pallón és egy vaslétrén kell átkelni, mielőtt a nagy vízeséshez érünk. Ne várjunk egy „Niagarát“ de még csak egy Krimml-i vízesést sem, de kárpótolhat minket, hogy valószínűleg magunkban gyönyörködhetünk benne, olyan kevesen mennek el idáig. A sziklából két nyíláson át kiömlő víz egy széles, lépcsőzetes sziklán zúdul le. Sajnos a nyílásokhoz nem lehet feljutni.
Az út hossza idáig kb. 3 km, a szintemelkedés 200 m,nem rohanva, néha rövid szünetekkel, fotózással 1- 1.5 óra az oda- és valamivel rövidebb a visszaút, amelyen szintén ne feledkezzünk meg az óvatosságról .
Jó kirándulást!
Címkék:
Ausztria,
kirándulás,
Pinzgau,
Saalfelden,
Stoissengraben,
Stoißengraben
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)