2011. június 26., vasárnap

Punta Fiames és Pisciadu

2011.06.24-25,  rövid kirándulás a Dolomitokba.

Első célunk  a Cortina melletti Punta Fiames.
Punta Fiames

A parkolótól  az erdőn majd egy vízmosáson át a sziklafal alá, tovább a párkányokon és a biztosított útvonalon a sziklafalon át összesen  kb.1000m szintkülönbséggel jutunk fel a csúcsra. Közben egy zápor is elkapott bennünket, de szerencsére csak néhány percig tartott.
a "csúszda"
A lefelé vezetö út első fele meglehetösen "kényelmetlen" nyomvonalon vezet, folyamatos csúszkálás mellett alig haladunk gyorsabban mint felfelé.
A következő cél a  kb. 50 km-re lévő Civetta , a hegy alatti Palafavera kemping volt . A felhők sajnos mindent eltakartak  de  másnap napfelkeltekor megmutatta magát a csúcs. Csalódottak voltunk mert rengeteg hó volt még az útvonalon. A hosszú bizonytalan túra helyett egy másik célt választottunk.
A Grödnerjochtól  a Rif.Pisciaduhoz indultunk az Torre Exner-en (Tridentina) át vezető biztosított útvonalon.
középen a Torre Exner, jobbra a hasadék tetején van a függőhíd
A szintkülönbség itt csak 700m, de az előzőnél mégis megerőltetőbb, kevesebb a lehetőség a pihenésre, főleg mert  egy hosszú sorban kígyózva egymás nyomában haladnak a túrázók a drótkötélen mint a hangyák. Nem lehet előzni és lemaradni sem, fel kell venni a "hangyák" tempóját. 











a "hangyák"


 A torony tetejéről egy függőhídon áthaladva jutottunk a menedékházhoz.A lefelé vezető út itt sem volt könnyü, megint meredek törmeléklejtőn jutottunk vissza a parkolóhoz.
a Rif.Pisciadu

2011. június 7., kedd

Fahnenköpfl

A környékbeli "klettersteig"-ek közül megpróbálkoztunk a "Leoganger Nord" felderítésével.
Leogangból a Passauer-Hütte (2051m) parkolójából (880m)  kiindulva kb. 2 óra alatt elértük a Hüttét. A Fahnenköpfl (2142m) déli oldalán kiépített Leoganger Süd lenne a direkt útvonal, de a  D/(E) nehézségi fok miatt egyenesen továbbmentünk és a lefelé vezető útnak szánt északi oldalon (B/C)  mentünk fel is meg le is.
Egy laza óra alatt felértünk, csak a függőhídnál kellett egy kicsit várakozni.
A felvezető út a beszállásig meglehetősen fárasztó, a felső harmada árnyék híján (déli oldal) olyan mint egy katlan, napkrém nélkül biztos a leégés. Az élmény kárpótolt minket a megerőltető hegymenetért.